Van egy időpont a naptárban, amely a törökök szempontjából egyfajta szerencsenapnak is mondható: augusztus 29-e. Ez a nap I. (Nagy) Szulejmán (1520-1566) idejétől játszik fontos szerepet történelmünkben. A hódító szultán életében 7 hadjáratot vezetett a Magyar Királyság területére (1521, 1526, 1529, 1532, 1541, 1543, 1566), és ezekben többször is előkerült az a bizonyos augusztus 29.

Azt már iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy ha az Oszmán Birodalom hódító háborúra indult, akkor a hadjáratot nem lehetett megkezdeni a téli és a nyári félévet elválasztó Hizir Iljász napjánál (április 23.) előbb. A hadműveletek befejezésének idejét az oszmán katonai hagyomány többé-kevésbé rögzítette október 26-ban. Ez volt Kászim napja (ruz-i Kasim vagy Kasim günü). Szulejmán rendre április végén, május elején indult meg seregével Magyarország felé, így többnyire július-augusztusra ért a magyarországi hadszíntérre. 

Így történhetett meg, hogy uralkodásának legelején, 1521. augusztus 29-én a magyar végvárrendszer legfontosabb kulcsát, a híres nándorfehérvári várat elfoglalja. Fél évtizeddel később, mikor sikerült úrrá lennie a birodalom keleti felében és a hadseregben felgyülemlett gondokon, ismét megindult Magyarország ellen: ekkor következett be a tragikus esemény 1526. augusztus 29-én, a mohácsi mezőn.

Hosszas hadakozások, hadjáratok után, a Mohácsot követő 15. évben megint jelentősége lesz e napnak, hiszen 1541. augusztus 29-én Szulejmán elfoglalta Buda várát, s ezzel megkezdődött a török uralom magyarországi 150 éve.

Később a törökök – legalábbis a magyarországi hadszíntéren – maguk is úgy tekintettek e napra, mint Szulejmán szultán szerencsenapjára, a nagy diadalok ünnepére, szerencsét hozó talizmánra.

(Tóth Róbert történész, muzeológus)