A két teljesen azonos színű és formájú, mázatlan, áttört pereckulacs a burgenlandi Csáván 1894-ben készült. Anyaguk jó minőségű, finomított agyagból magas hőmérsékleten keményre égetett, világossárga színűre égett keménycserép. Legszembetűnőbb részük a kerek, lapított kulacstest, mely két, formába préselt „tányéralakzat” összedolgozásának eredménye. A kulacstest közepét egy 85 mm átmérőjű ablakban nyolcágú csillag-alakzatot mintázó geometrikus, áttört rozetta díszíti. A rozettás ablakot közvetlenül egy enyhén kidomborodó, filigrán koszorú keretezi.

Felületét polírozással, esetleg viaszolással selymes tapintásúra fényezték. Talprésze szintén formába préseléssel készülhetett. Körkörösen 7 mm széles szalagban félgömb-sor fut végig rajta. Mindkét kulacs talpában, belül látható a kiégetés előtt kézírással bekarcolt mesterjegy: Leídl Pál Csáva 1894. X. 17.

Restaurátor-műhelybe kerülésükkor a kulacsok egyikén sem volt meg a fül és a nyakrész. Egyik tárgy testének külső része is erősen hiányos volt azon az oldalon, ahol eredetileg a fül lehetett. Mindkét kulacs egy-egy oldali rozettája hiányzott, de a megmaradt részek egyben, jó állapotban voltak.

A kulacsok 1979-ben Ambrus Mihály ajándékaként erősen hiányos és sérült állapotban kerültek a körmendi múzeum gyűjteményébe. Restaurálásuk során a hitelesség érdekében meg kellett keresni a tárgyak pontos mását, ún. analógiáját, amely alapján a kiegészítés elvégezhetővé vált. Hosszas kutatást követően végül Kismartonban (Eisenstadtban), a Városi Múzeum gyűjteményében akadtam a körmendihez közel álló analógiára. Ezen kívül egy szombathelyi antikváriusnál találtam meg a leginkább hasonló kulacsot. Ezek alapján hitelesen el tudtam végezni a rekonstrukciót.

Mivel használható negatívot egyik tárgyról sem tudtam venni, így a fotók és méretek alapján kellett elkészíteni a kiegészítést. A tárgyak így újra eredeti pompájukban, épen tündökölhetnek. A restaurálás 2005-ben fejeződött be.

Edőcs Judit
főrestaurátor, szilikátrestaurátor művész
Savaria Múzeum