2021. ápr 01.

Babérlevél és cipruság Kossuth Lajos koporsójáról

írta: Savaria MHV Múzeum
Babérlevél és cipruság Kossuth Lajos koporsójáról

127 évvel ezelőtt, 1894. április 1-jén kísérték utolsó útjára Kossuth Lajost, a 19. század egyik legjelentősebb magyar államférfiját. Az eseményről emléket őriz a Smidt Múzeum.

„Meghalt. Kossuth Lajos meghalt. Mert mindnyájunknak el kell menni. Hogy Kossuth Lajos élt – ez megmond mindent. Most meghalt – nem tudunk mondani semmit. Csak sirunk, zokogunk…” – tájékoztatta olvasóit 1894. március 21-i számának címlapján az előző nap este 11 órakor Torinóban bekövetkezett tragikus eseményről a Pesti Napló. A magyar közvéleményt nem érte váratlanul a hír, hiszen napok óta szinte kizárólag az egykori kormányzó állapotával foglalkozott a sajtó. A 92. életévében járó Kossuth 1894 januárjában betegedett meg, és márciusban romlott az állapota, amikor az influenzát is elkapta.

kossuth_lajos_gyaszmenete_1894-ben_budapesten_klosz_gyorgy_felvetele.png

Kossuth már 1849 augusztusa óta, vagyis élete második felében emigrációban élt. Ugyanakkor a magyar reformkor és az 1848-49-es szabadságharc meghatározó politikusaként, az első felelős magyar kormány pénzügyminisztereként, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként, Magyarország kormányzójaként kultusza fennmaradt, és élete végéig politikai tényező maradt hazájában, amit mutatott a betegségéről és haláláról szóló tudósítások iránti tömeges érdeklődés.

kossuth_lajos_temetesi_menete_a_magyar_nemzeti_muzeum_elott.jpg

Koporsóját felesége és lánya hamvaival együtt különvonat szállította Magyarországra. Gyászolók ezrei fejezték ki tiszteletüket az államférfi iránt az elhaladó vonat mellett. Azokon az állomásokon, ahol a vonat rövid időre megállt, az emberek a Kossuth-nótát énekelték. A vonat március 31-én érkezett meg Budapestre, a Nyugati pályaudvarra. A ravatalt a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában állították fel. Másnap, április 1-jén, vasárnap Budapest városa méltó temetést rendezett, melyhez az ország minden részéből tódultak a gyászoló küldöttségek. A múzeumtól a Kerepesi temetőbe közel félmilliós temetési menet kísérte végső útján a magyar szabadság atyját. Koporsóját nyolc fekete ló vontatta gyászkocsin vitték.

s_fr_73_40_1_2.JPG

A temetés után a búcsúzó tömegből többen is igyekeztek emléket, ereklyét szerezni a síron elhelyezett koszorúkból, virágokból. Innen származnak a Smidt Múzeum gyűjteményében lévő babérlevelek és ciprus-ágacska is, amelyek egy üveg alatt, keretben kasírozva láthatóak az állandó kiállításban, az alábbi kézírásos felirattal: „1894 április 1-én Kossuth Koporsójáról.”

Kossuth Lajosról halála után országszerte közterületeket neveztek el. Így tett Szombathely városa is, amelynek már 1889 óta díszpolgára volt. A város egyik legrégibb, középkori eredetű utcája, az egykori Forró utca „történelmi érdemeire való tekintettel” kapta meg Kossuth nevét, amelyet a mai napig őriz.

 

 Dr. Hollerné Mecséri Annamária
történész, intézményvezető
Smidt Múzeum

 

Felhasznált irodalom:

  • Pesti Napló, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap 1894. március-áprilisi számai
  • Borus Judit: Kossuth a főváros halottja. In: Budapesti Negyed, 1994/3. 35-58.
  • Feiszt György: Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai. Acta Savariensia 11. Szombathely, 1995.
Szólj hozzá