A Savaria Múzeum felújított kőtára 2022-ben (fénykép: Balogh Lajos)

MMXXII. VI. XXIX. Kétezer éves városunkban e napon nyílt meg újra a Savaria Múzeum felújított kőtára (lapidáriuma). Közel harmadévszázados ittlétem egyik legfontosabb eseményének éreztem, noha látszólag nem kapcsolódik természetrajzi, botanikai szakterületemhez; vagy egy kicsit mégis? Felötlött bennem ugyanis egy hajdani polihisztor munkássága. Carolus Clusius (1526–1609) múzeumfalunk növényi környezete – a Beythe-kert – névadójával, Beythe Istvánnal, Batthyány Boldizsár németújvári és szalónaki, humanista műveltségű főúr protestáns lelkészével hármasban a XVI. század végén Nyugat-Pannónia növény- és gombavilágának első tudományos feltárói, a népi növény- és gombanevek összegyűjtői voltak. A flamand orvosbotanikus, kora egyik leghíresebb természettudósaként 450 éve nemcsak botanikai kutatásaiban előzte meg korát évszázadokkal. Az alábbi epizód Clusius polihisztori személyében igazi tudományközi érdekességként szolgál római kőtárunk megújulása alkalmából.

Carolus Clusius flamand polihisztor (fénykép: Wikipedia)

Elsősorban régészeti szakkörökben ismeretes, hogy – sokoldalú tevékenysége részeként – a római kori feliratokra vonatkozó adatközléseivel is jelentős érdemeket szerzett. Életét végigkísérte az archeológia iránt tanúsított érdeklődése: a rómaiak élete, edényeik, pénzeik gyűjtése, régi szövegek felkutatása, leírása és megfejtése. Európa-szerte kiterjedt utazásai során számos, ún. epigráfiai feljegyzést készít az Ibériai-félsziget, Dél-Franciaország, Németország, Ausztria és Magyarország területén látott feliratos kőemlékekről, de Nyugat-Pannóniából és Dáciából másoktól származó adatokat is lejegyez. Így például Erdélyből Batthyány közvetítésével annyi régiséget, római pénzt kap, hogy kritikát tud mondani Wolfgang Lazius történetíró kéziratos műveiről (Descriptio Transsilvaniae, Chorographia Pannoniae).

Clusius leírásából és rajzából ismert, talán Savaria várfalából származó római kori feliratos sírkő Batthyány Boldizsár szalónaki várából (fénykép: A. Ernst)

Nyugat-magyarországi működése idején magyar barátai tehát nemcsak viszonozni igyekeznek fáradozásait, hanem alkalmat nyújtanak neki, hogy fejlessze régészeti ismereteit. Ezirányú tevékenysége különös ösztönzést kap 14 éves bécsi tartózkodása, illetve nyugat-magyarországi működése során, miután Hieronymus Beck von Leopoldsdorf Bécs közeli kastélyában (Ebreichsdorf, Alsó-Ausztria) felfigyel gazdag kőtárának anyagára. Epigráfiai feljegyzéseit, rajzait maga nem közli, azokat megosztja másokkal (pl. Justus Lipsius), illetve azok Janus Gruterus, majd másfél évszázad múltán Christophorus Saxius szakmunkáiban látnak napvilágot. Utóbbi szerző művének címoldalát is a Gruterus könyvében Clusiustól közölt feljegyzések nyomán készült két rézkarc díszíti, és Saxius könyve ajánlásában is mint az akkor még kis tudományos szakterület mezejének első művelőjeként említi Clusiust.

Janus Gruter A teljes római világ ókori feliratai című 17. század eleji művének címoldala (Bajor Állami Könyvtár)

A tudós epigráfiai munkásságának nyugat-pannóniai vonatkozásaiból merítve példát: a XVI. században Clusius és Lazius szólnak először arról, hogy római kori feliratos köveket a sabariai várfalba falazva őriznek. Ezeket ott valószínűleg már régebb óta gyűjtik s lehetséges, hogy ez idő tájt kerülnek Batthyány Boldizsár németújvári és szalónaki várába is azok a sírkövek, amelyeket Clusius leírásából és rajzából ismerünk. Belőlük Batthyány Clusiusnak is küld, és Lazius bécsi házába szintén kerül egy feliratos oltár Szombathelyről. Clusius 1585. április 3-án jár Szombathelyen; tőle származik a város első leírása, amely jó két évtizede magyarul is olvasható. Sokhelyütt rátalál a római kori Savaria építményeinek maradványaira, szobor- és oszloptöredékekre, falba épített kövekre, gyakran feliratosakra. Itt olvashatjuk, hogy a városban és környékén is sokszínű, négyszögletes kövekből összeállított padlók kerülnek elő, de Savaria vízvezetékéről (aqueductusáról) is ő ír először.

Christoph Saxe Ősi sírkövek feliratai című 18. század közepi művének címoldala a Gruter könyvében Clusiustól közölt feljegyzések nyomán készült két rézkarccal (Bajor Állami Könyvtár)

Savaria német nevét – Stein am Anger –, valószínűleg Lazius nyomán, így magyarázza: „Angernek nevezik ugyanis az osztrákok azokat a falvakhoz közeli szárazabb mezőket vagy füves helyeket, ahová a marhákat és a libákat szokták kiterelni legelni.” A középkori Szombathely egyetlen ismert középülete, az egykori piactéren (a mai Fő téren) állt, több emelet magas várostorony, illetve a benne működő óra első említése is Clusiustól való. Városleírásában hírt ad az egykori dicsőségét már csak emlékeiben őrző szerény mezővároska állapotáról, de az áradásaikor veszélyes Gunsa (ma Gyöngyös) és Brenta (ma Arany-patak) vízfolyásokról is. Leírásából értesülünk elsőként a város keleti határában lévő Szent Márton-kápolnáról és a benne található oltáron elhelyezett Szent Márton-szoborról is. Elsőként jegyzi le a legendát, miszerint ennek a kútnak a vizével keresztelték meg Szent Mártont. Az egyébként protestáns Clusius feljegyzése azért is fontos, mert más forrásoknál hitelt érdemlőbben közvetíti a városban élő hiedelmet. (Magyarul minderről dr. Járdányi Paulovics István, Buocz Terézia, dr. Tóth Endre, dr. Kiss Gábor, dr. Zágorhidi Czigány Balázs és Anderkó Krisztián munkáiban olvashatunk izgalmas részleteket.)

A Savaria Múzeum felújított kőtára 2022-ben (fénykép: Balogh Lajos)

Összességében megállapítható, hogy Clusius Pannónia római kori emlékeinek kutatásával a magyarországi régészet úttörője rangját is kiérdemli. Savaria (is) hálás lehet(ne) érte; Szombathely, Vas megye régi adóssága, hogy Clusius, Batthyány Boldizsár és Beythe István tudós triászának utcanévadásokkal is emléket állítson.

Dr. Balogh Lajos
főmuzeológus
Savaria Múzeum

Irodalom:

Anderkó K. (2006): Savaria vízvezetéke. The Savarian Aquaeductus. – Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 30: 9–46. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Savaria_30/?pg=10&layout=s

Aumüller, S. A. & Jeanplong, J. (hrsg.) (1983): Carolus Clusius Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia et Codex Clusii. [Faksimile] – Budapest–Graz, Akadémiai Kiadó – Akademischer Druck- und Verlagsanstalt, 247 pp.

Balogh L. (2009): Carolus Clusius Nyugat-Magyarországon. – In: Testis temporis – Az idő tanúja 23. (sorozatszerk. Nagy Z.), Körmend Város Önkormányzata, 24 pp. https://beythe.weebly.com/uploads/1/2/7/7/12779522/2009_baloghl_clusius_testemp.pdf

Balogh L. (2010): Carolus Clusius (1526–1609) élete és munkássága. A nagy flamand tudós és magyar barátai emlékének. – Vasi Szemle 64(4): 395–421. http://www.vasiszemle.hu/2010/04/balogh.htm

Barb, A. (1973): Carolus Clusius und die römische Inschriftenkunde. – Burgenländische Forschungen, Sonderheft V.: Clusius-Festschrift, pp. 93–103.

Buocz T. (2003): Savaria Múzeum: Lapidarium. 2. jav. és bőv. kiad., szerk.: Kiss P. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 119 pp.

Clusius, C. (1583): Rariorum aliquot Stirpium, per Pannoniam, Austriam, & vicinas quasdam Provincias observatarum Historia … – Antverpiae, ex officina Christophori Plantini, In-8º, 8 + 766 + 7 pp.

Clusius, C. [B/eythe/, S.] (1583): Stirpium Nomenclator Pannonicus. – Impressum Nemetuywarini per Ioannem Manlium. In-8º.

Clusius, C. (1584): Stirpium Nomenclator Pannonicus. – Antverpiae, Ex officina Christophori Plantini. In-8º, 16 pp.

Clusius, C. (1601): Fungorum in Pannoniis observatorum brevis Historia, a Carolo Clusio Atrebate conscripta. – Antverpiae, Plantin, In-fol., 35 pp.

Ernyey J. (1935): Clusius és Báthory István. – Botanikai Közlemények 32(1–6): 2–22.

Gruter, J. (1619): Inscriptiones antiquae totius orbis Romani, in corpus absolutissimum redactae ... ingenio ac cura Jani Gruteri, auspiciis Jos. Scaliger ac M. Velseri. Accedunt notae Tyronis Ciceronis l. ac Senecae. (2 vols., 1602, 1603) – Heidelberg, ex officina Commeliniana, 1678 pp.

Kiss G., Tóth E. & Zágorhidi Cz. B. (1998): Savaria – Szombathely története a város alapításától 1526-ig. – Szombathely M. J. V. Önkormányzata, 300 pp

Kleinhappel M. (2022): Múzeumi tárlatnyitó az ELTE rektorával. – ELTE Savaria Egyetemi Központ honlapja, 2022. júl. 11. https://sek.elte.hu/content/muzeumi-tarlatnyito-az-elte-rektoraval.t.2848

Paulovics I. (1943): Lapidarium Savariense. Római kőemlékek új felállítása a szombathelyi múzeumban. – Acta Savariensia 2 (szerk. Géfin Gy.) – Martineum Könyvnyomda Rt., Szombathely, 54 pp.

Saxe, Ch. (1746): Lapidum vetustorum epigrammata et periculum animadversionum in aliquot classica marmorum syntagmata. – Lipsiae, Langenheim, 83 pp.

SM (2022): A Kőtár átadása, 2022. június 29. – Savaria MHV Múzeum honlapja, http://muzeum.savariamuseum.hu/Aktualis/Hirek/A_Kotar_atadasa0.html

Szabó T. A., Balogh L. & Biró Zs. (2009): A Beythe István Pannon Történeti Természetismereti Társaság honlapja, 2009-től, http://beythe.weebly.com

SzTV (2022): Megnyílt a Savaria Múzeum megújult kőtára. – Szombathelyi TV honlapja, 2022. jún. 30., 18:26, https://www.tvszombathely.hu/hirek/megnyilt-a-savaria-muzeum-megujult-kotara-20220630

Tóth E. (2011): Lapidarium Savariense: Savaria római feliratos kőemlékei. – Savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője (szerk. Kiss P.) 34/2: 1–283.

Tóth E. & Zágorhidi Czigány B. (1999): Carolus Clusius leírása Szombathely városáról 1585-ben. – Lapok Szombathely történetéből, 72. Panniculus Ser. C., No. 117, Szombathely, 6 pp.

Ubrizsy A. (1978): Clusius levelezőtársai. – Vasi Szemle 32(1): 124–127.