múzeumi mozaik

a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum blogja

2019. nov 05.

Csontváry után 100 évvel

írta: Savaria MHV Múzeum
Csontváry után 100 évvel

László Dániel: Selmecbánya látképe

A Szombathelyi Képtár 2005 körül került kapcsolatba a Sensaria társasággal. Nagy sikerű kiállítást rendeztek 2006-ban. A későbbiekben a Magyar Nemzeti Galériában mutatkoztak be.
Az elmúlt évek tapasztalataihoz viszonyítva újdonságként hatott, hogy fiatalos lendületük, éles eszük nem párosul cinizmussal, olyan kommunikációval, amely csak a bennfenteseknek szól. Komolyan gondolják a művészetet. Műveiken a dolgok, a motívumok között nem kell keresni komplikált utalásokat. Akkor vagyunk beavatva a képeikbe, ha átadjuk magunkat a látványnak, és érezzük azt, hogy a művész számára fontos a jelenlét intenzív átélése, amely gyakran a természetben való festést is jelenti. Módszerben visszatértek festészetünk százéves ...

Tovább Szólj hozzá

2019. okt 14.

Platánsor a Balatonnál

írta: Savaria MHV Múzeum
Platánsor a Balatonnál

Losonczy István: Bejáratlan terek 2010-2015

A kompozíció előtanulmánya szerepelt 2014-ben, a képtárban a „Párhuzamok és találkozások ” című kiállításon, melyen Ilona Keserü Ilona és tanítványai vettek részt. Az itt kiállított kép datálásából kiderül, hogy a téma már tíz évvel ezelőtt is foglalkoztatta a művészt.

A mű interpretálhatóságának egyik különlegessége, hogy a kép a realistának tűnő ábrázolás ellenére az absztrakcióra is épül. Ezt erősítik egyéb, a színelméletre és geometriai formákra koncentráló kompozíciói.

losi_platansor_3.jpg

Ezeknek az eredményeit is hasznosította a Bejáratlan terek című festményén, amely az elmúlt évtized főműve, mert komplex módon tartalmazza a művész személyes élményeit, világlátását, filozófiáját és festői ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 11.

Hogy legyen világosság...!

írta: Savaria MHV Múzeum
Hogy legyen világosság...!

Fáklya vagy fokla?

A parasztházak világítása  a villanyvilágítás megjelenéséig sok archaikus vonást megőrzött. A XIX. század végén már ismerték a petróleumlámpát, de ahol volt, ott sem sokat használták. A lakók mindennapi élete, munkabeosztása a felkelő és lenyugvó naphoz igazodott. Lámpást nyári időben sokszor csak lefekvéshez gyújtottak. A szabadtűzű konyhák idejében a tűzhely nemcsak főzőhely, de világítóeszköz is volt egyben. Téli estéken a tűzhely fénye mellett fontak az asszonyok, faragtak a férfiak, pipáztak és meséltek az öregek. A tűztől távolabbi részek megvilágítására égő fadarabot, később erre a célra készített foklát használtak. A foklát rövid időre kézben, mindkét kéz használata esetén szájban tartva ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 06.

Átlőtt vaslemez '56 emlékére

írta: Savaria MHV Múzeum
Átlőtt vaslemez '56 emlékére

Veres Gábor: 8,5 Megajoule, 2010

Veres Gábor alkotása a 2010-ben a szombathelyi Jáki úti temetőben, ünnepélyes körülmények között felavatott 1956-os emlékműhöz készült egyik tanulmány.

Az emlékmű előkészületeiről így ír a művész:
„A mű létrehozásának apropója egy 1956-os emlékmű készítésére való felkérés volt. T 72-es orosz harckocsival lőttünk különböző méretű anyagokra, robbanó lövedékkel. A megrendelői elvárások a köztéri szobrászatban manapság (sajnos) kizárólag a zsánerszobrokra szorítkoznak. Eddigi pályám jelentős fordulópontjának tekintem, hogy elkészíthettem ezeket az acél plasztikákat.”

veres_gabor_8_5_megajoule_1.JPG

A mű eleve „absztrakt” volta mellett nagyon is konkrét utalás történelmünk drámájára. Mindemellett szobrászati kísérlet, amely ...

Tovább Szólj hozzá

2019. aug 13.

Hullámzás

írta: Savaria MHV Múzeum
Hullámzás

Cságoly Klára (1934-1983) falikárpitja

Cságoly Klára Munkácsy-díjas iparművész a magyar avantgárd textilművészet jeles képviselője volt, aki 1956-1960 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán Schubert Ernőtől tanulhatta a mesterségbeli fogásokat.  Főiskolai tanulmányai befejezése után a Lakástextil Vállalat tervezője lett. Korai periódusában színes, csomózott faliképeket készített, jelképszerű (életfa, kozmosz), igen dekoratív fogalmazásban, főként vertikális elrendezésben. Nonfiguratív művész volt, akinek a színei 1970-től elhalványultak, majdhogynem csak a nyersszín maradt, technikái megoldásai között azonban megjelent az ógobelin. Jelképrendszerével - vallomása szerint - igyekezett mindenki számára érthetővé válni.  A teljesség, a törés, az omlás, a ...

Tovább Szólj hozzá

2019. aug 05.

Bajelhárító karperec a vaskorból

írta: Savaria MHV Múzeum
Bajelhárító karperec a vaskorból

Ritka ékszer a Smidt Múzeum gyűjteményéből

 „Nincs szomorúbb, mint a merő életöröm, a paloták, a ruhák, az ékszerek, archeológiai sírzsákmány, kacér Szűzmáriák, kisportolt Krisztusok, múzeumi szenzációk, lakomák és persze meztelen nők.” – írja egy helyütt Hamvas Béla. Az igazi szépségben azonban a tradicionális társadalmak tagjai a legfelsőbb igazság megtestesülését, egyfajta Istennel való hasonlatosságot láttak. A paradicsomi állapotok elvesztését követően az emberiség életének szerves részévé váltak a ruházati elemek és a viseleti kiegészítők, melyek feltehetően már a legkorábbi időktől kezdve kommunikációs médiumokként információt hordoztak sok más mellett a viselő társadalmi státusáról, presztízséről.

vaskori_karperec_h.JPG

Az itt röviden bemutatott ezüstből ...

Tovább Szólj hozzá

2019. júl 12.

Két áttört pereckulacs újjászületése

írta: Savaria MHV Múzeum
Két áttört pereckulacs újjászületése

A két teljesen azonos színű és formájú, mázatlan, áttört pereckulacs a burgenlandi Csáván 1894-ben készült. Anyaguk jó minőségű, finomított agyagból magas hőmérsékleten keményre égetett, világossárga színűre égett keménycserép. Legszembetűnőbb részük a kerek, lapított kulacstest, mely két, formába préselt „tányéralakzat” összedolgozásának eredménye. A kulacstest közepét egy 85 mm átmérőjű ablakban nyolcágú csillag-alakzatot mintázó geometrikus, áttört rozetta díszíti. A rozettás ablakot közvetlenül egy enyhén kidomborodó, filigrán koszorú keretezi.

dscn1737.JPG

Felületét polírozással, esetleg viaszolással selymes tapintásúra fényezték. Talprésze szintén formába préseléssel készülhetett. Körkörösen 7 mm ...

Tovább Szólj hozzá

2019. jún 03.

Kerek a világ

írta: Savaria MHV Múzeum
Kerek a világ

Geszler Mária: Kerámia tál II. 1980

Geszler Mária a magyar és a nemzetközi kerámiaművészet élvonalához tartozik sajátos technikájú és szemléletű műveivel. Főként az utóbbi évtizedek munkáinak köszönhetően tartják számon.

Kevesebb szó esik a 70-es évek alkotásairól, amelyekhez viszonyítva első látásra nagyon eltérőek a később készültek. Az természetes, hogy minden művésznél a kiforrott és gondolatilag-szakmailag letisztult művek vannak a figyelem előterében. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kisebb jelentőségűnek tartjuk a régebbi darabokat, hiszen, ha egy pályaívet nézünk, kihagyhatatlanok az egyes állomások. Talán az is közrejátszik a közönség tudatformálásában, hogy míg a régi kiállítások prospektusai jóval szerényebbek, szürkébbek, ...

Tovább Szólj hozzá

2019. máj 21.

Kecses kis ragadozó: a kabasólyom

írta: Savaria MHV Múzeum
Kecses kis ragadozó: a kabasólyom

A Vasvármegyei Kultur-Egyesület 1908-ban alapított állattárának bemutatkozó "őskiállításában" – a gyűjteményalapító, egyben annak első őre, Chernel István által megálmodott és berendezett vitrinekben – Vas megye madárvilágával ismerkedhettek az érdeklődők. A madarak jelentős része a kurátor saját gyűjtéséből származott, azonban elképzelései megvalósítása érdekében támaszkodott Molnár Lajos molnaszecsődi ornitológus (madártannal foglalkozó kutató) és preparátor gyűjtéseire és munkájára is. A tőle 1908-ban megvásárolt tizenhét madárpreparátum egyike az 1907-ben Molnaszecsődön gyűjtött és általa montírozott kistermetű ragadozómadár, a Hónap Műtárgya sorozatban bemutatott kabasólyom ( Falco subbuteo ).

190520_kabasolyom.jpg

Az ...

Tovább Szólj hozzá

2019. máj 06.

Anya és lánya egy 160 éves(!) fotón

írta: Savaria MHV Múzeum
Anya és lánya egy 160 éves(!) fotón

Színezett sztereo dagerrotípia a Smidt Múzeum gyűjteményéből

A dagerrotípia egy korai, a 19. század közepén ismert és alkalmazott fényképészeti eljárás: egy ezüstözött rézlemezre készített fénykép, amely már a készítésekor pozitív képet mutat. Mivel a készítéséhez nem használtak negatívot, így nem volt sokszorosítható, ezért gyakorlatilag minden egyes dagerrotípia fotó egyedi dokumentum. A képet különféle módszerrel színezhették is, az elkészült tárgyat különféle, keretszerű installációkba helyezték.

A szakirodalom mintegy ezer megmaradt dagerrotípiáról tud Magyarországon. A Smidt Múzeum gyűjteményében nyolc, a fényképezés hőskorából származó dagerrotípia található. Többségükben magyar fotográfusok műhelyeiben készültek, mint ahogy az a készítők, az ábrázolt ...

Tovább Szólj hozzá