múzeumi mozaik

a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum blogja

2023. nov 20.

Tisztelet Szombathelynek

írta: Savaria MHV Múzeum
Tisztelet Szombathelynek

A Nyerges Éva és Oláh Tamás gobelinművész alkotópáros - szinte egy emberként említhető. Többnyire „munkamegosztásban” dolgoznak, a mű szellemi tartalma mindkettőjüké, az alkotás útja azonban kettéágazik. Alkati – művészi formálódásuk hozta ezt magával az eltelt évek során. Nyerges Éva az, aki megszövi a műveket, míg Oláh Tamás készíti az installációt hozzá, hiszen több nagyméretű munkájuk is van. Itt akár említhetjük az Arnold Schwarzeneggert ábrázoló, a Terminátor portréjával ellátott Szentély című ikonikus alkotásukat, vagy a Millecentenárium évére készített, lovasokat megjelenítő, háromdimenziós, egyéni technikával megvalósított munkájukat.  

depo_1_390_nyerges_eva-olah_tamas-tisztelet_szombathelynek.jpg

Pályájuk elején a mecenatúrának megfelelő ...

Tovább Szólj hozzá

2023. nov 10.

Az első szombathelyi „óra csináló” mester remekműve

írta: Savaria MHV Múzeum
Az első szombathelyi „óra csináló” mester remekműve

Posell Ferenc szekrényórája

Mai életünkben szinte minden az idő körül forog,  de már a 16-17. században is nagy volt az igény a pontos idő ismeretére. A városok lakosainak az időt - például az egyházi rítusok időpontjáról - a központban lévő toronyórák jelezték, melyekre nagy gondot fordítottak. Így történt ez Szombathely esetében is, midőn a város kétszáz éves toronyórája elromlott. „A piarczi tornyunkban levő Óránk régességére való nézve annyira ell romlott, hogy azt reparáltatni haszontalan volna és nehezzen lehetne, a Kőszöghi Órás Mesterrel uy fertál ütő, hat Mássát kivántató óránknak meg csinyáltatása véget négy száz harmincz foréntban meg alkudott“ - jelentette a városbíró 1782. január 12-én az egybegyűlt szenátoroknak. Az új ...

Tovább Szólj hozzá

2023. nov 06.

Két vékonyfalú csésze a savariai Iseumból

írta: Savaria MHV Múzeum
Két vékonyfalú csésze a savariai Iseumból

Egy római kori étkészlet nem sokban tér el attól, amit ma is használunk. Habár egyes edények formái eltérőek voltak, ugyanúgy használtak tálat, tányért, poharat, valamint tálkát és csészét. Az előkelő készlet jellegzetes, vörös színű ún. terra sigillata edényekből állt, amelyeket gyakran kísértek vékonyfalú kerámia vagy üveg csészék és poharak.

1_abra.jpgAz aostai múzeum kiállításában található terra sigillata edények (lent) és vékonyfalú kerámiák (fent, elöl)

A vékonyfalú csészék különlegessége – ahogy a neve is tükrözi – a finoman kidolgozott, rendkívül vékony fal (1–2 mm), illetve az aprólékos díszítés. Főként a kerámia felületének homokszemesbeszórása, sávokba rendezett rovátkolása és barbotin ...

Tovább Szólj hozzá

2023. okt 30.

Város: Berlini képek

írta: Savaria MHV Múzeum
Város: Berlini képek

Frey Krisztián, az Iparterv-nemzedék képviselője

Frey Krisztián, aki 1929-ben Budapesten született a hatvanas évek első felében járt Németországban és Olaszországban tanulmányutakon. Autodidakta művész volt. 1970-ben emigrált Svájcba, ahol 1976-től foglalkozott komputergrafikával. Korai munkáiban többféle stílust próbált ki. Egyaránt foglalkoztatta a festészet és a szobrászat műfaja is.

frey_krisztian_f_96_10.jpg

Az őt különlegessé tevő, egyedivé varázsoló írás-jegyek, valamint a képein való szöveg használata már a 60-as évek szürke vásznain megtalálható. Nagy hatással volt rá Jackson Pollock és Willem de Kooning művészete, ezen belül is az absztrakt expresszionizmus. A képein megjelenő szövegeknek nem írott mondanivalója, tartalma van, de nem is kalligrafikus elemekként szerepelnek, hanem ...

Tovább Szólj hozzá

2023. okt 24.

Mágikus kövek az Iseumban

írta: Savaria MHV Múzeum
Mágikus kövek az Iseumban

Apollo gyűrűkő

Az ókori ember teljes összhangban élte mindennapjait a természettel. Nem csupán az évszakok változása, a csillagok járása vagy a különböző gyógynövények ismerete képezte szerves részét az életüknek, de minden, ami a természetben előfordult a közvetlen, néha akár a tágabb környezetükben is. Ilyenek voltak például a különböző ásványok, féldrága- és drágakövek, melyeket nagyon gyakran bajelhárító tulajdonsággal ruháztak fel eleink.

13_18_1-3.jpg

Az Iseum Savariense állandó kiállításában szó szerint nagyító alá vehetünk egy gemmát, vagyis vésett gyűrűkövet, rajta Apollo isten ábrázolásával. Ez a tárgy vörös karneolból készült, áttetsző, és még kis zárványokat is tartalmaz, amelyek az évezredek, akár milliók során ...

Tovább Szólj hozzá

2023. okt 18.

Szabó Marianne: Kiskabát

írta: Savaria MHV Múzeum
Szabó Marianne: Kiskabát

Szabó Marianne 1955-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol Jets György, Rozs Endre, Szervánszky Jenő voltak a mesterei. Pályája első éveiben nyomott és kézzel festett textilanyagok, függönyök készítésével foglalkozott, amelyeken grafikai elemek domináltak. Monotípia eljárással nyomott anyagainak motívumai emberi figurák, növények, madarak, különféle termések voltak.

Ezt az időszakot követte az 1960-as években a kötés, horgolás, hímzés hagyományos technikák felé fordulás. Ez az alkotási folyamat sokkal több lehetőséget adott a művésznek a kibontakozáshoz, gondolati világának leképezéséhez. A híres, 1968-ban, az Ernst Múzeumban megrendezett Textil Falikép '68 című kiállításon Budapesten, többek között az ő ...

Tovább Szólj hozzá

2023. sze 27.

Csonka István szombathelyi városi hajdú tarsolya

írta: Savaria MHV Múzeum
Csonka István szombathelyi városi hajdú tarsolya

A hajdúk eredetileg fegyveres marhapásztorok voltak, akik a 17. század folyamán hivatásos katonai renddé alakultak. Az erdélyi fejedelmek fokozatosan telepítették le őket, községeik különböző kiváltságokat (hajdúszabadságot) kaptak. Településeik önálló közigazgatási egységet (Hajdúkerület) alkottak Magyarországon belül, mely különállásuk egészen az 1876-os megyerendezésig megmaradt.

A 18. századtól a magyaros egyenruhájú megyei vagy városi altisztet, törvényszolgát, illetve nemesúr egyenruhás szolgáját (pl. hintókísérőjét) szintén hajdúnak nevezték. A 20. században a magasabb rangú tisztviselők mellett altisztként szolgálatot teljesítő megyei és városi hajdúk a városi vagy megyei rendelkezések „végrehajtó ...

Tovább Szólj hozzá

2023. sze 19.

Talpig feketében

írta: Savaria MHV Múzeum
Talpig feketében

A kormos varjú és hibridje

A Carl von Linné által 1758-ban Corvus corone tudományos néven leírt varjúféle (Corvidae) madár Magyarországon is előfordul, az Alpokalján alkalmanként költ is. 

w_dsc4963.jpgChernel István által gyűjtött kormos és dolmányos varjú hibrid Kőszegről. (1904)

A gyakorlatlan szemlélő könnyen összetévesztheti a telenként nagy csapatokban kóborló vetési varjúval ( Corvus frugilegus ), vagy a hollóval ( Corvus corax ), de az előbbitől tollas csőrtöve, az utóbbitól lényegesen kisebb termete könnyen elkülöníthetővé teszi.

corvus_w.jpgFeketék, de mégis különbözők – holló, kormos és vetési varjú profilból

Az egyöntetű fekete varjú régóta tudományos érdeklődés tárgya. A kormos varjúnak és korábbi alfajának – a kétezres évek eleje óta ...

Tovább Szólj hozzá

2023. sze 07.

A hely szelleme

írta: Savaria MHV Múzeum
A hely szelleme

A modern festészet megjelenése a Berger–Németh család otthonában

A Berger–Németh hagyaték felajánlásakor nemcsak a neorokokó szalongarnitúrát, az iparművészet remekeit kapta meg a Savaria Múzeum, hanem a francia jelleggel bíró modern lakberendezés képzőművészeti kiegészítőit. Az 1920-as években a Berger család otthonában a szalon falát fényképek, legyező, díszmagyar ékszerkészlet és festmények díszítették. Az órás, ékszerész, ötvös dinasztia mesterei, Berger Zoltán, Németh László, majd B. Németh László is – talán mert ők maguk is művészek voltak – értékelték, s szívesen támogatták a kortárs művészetet. Különösen a helyi művészeket pártfogolták, és a patronálás nem egy esetben barátsággá alakult.

1_kep_img_0388k.jpg

A 20. század első felében Szombathely kulturális életének ...

Tovább Szólj hozzá

2023. aug 16.

Világító eszközök az Iseumban

írta: Savaria MHV Múzeum
Világító eszközök az Iseumban

Napjainkban a mesterséges fény mindennapi életünk elengedhetetlen része, hozzászoktunk a villanyvilágítás kényelméhez, így szinte elképzelnünk is nehéz, milyen nyomorúságos fényt adó világító eszközöket használtak a letűnt korok emberei. Lenyűgözve figyeljük mécseseik művészi formáit, s közben bele se gondolunk, hogy ezek mennyire gyenge világosságot adtak egy napfényt nélkülöző helyiségbe.

Mesterséges fényforrásként a rómaiak kezdetben gyertyákat ( candelae ) használtak, melyek felállítására candelabrum ot alkalmaztak. A későbbiekben candelabrum nak neveztek minden olyan állványt, amelyre gyertyát vagy mécsest helyeztek fel. Az olajmécsesek tartására való candelabrum on tányérok, illetve horgok voltak kialakítva, ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása