Schrammel Imre gyakorta nyúl mitológiai témákhoz művei kapcsán, ahogy a Szirének éneke (2012) című munkája esetében is teszi, amely a női szépség iránti elemi vonzalmáról és az ókori műveltség iránti érdeklődéséről, abban való jártasságáról tanúskodik.

A szirének, az antik homéroszi történet szerint a tenger istennői, akik mézédes hangjukkal képesek megigézni és örök rabul ejteni a hajósokat. Aki hallja éneküket, már sohasem menekülhet tőlük. Odysseus kivétel azonban, aki Kirké varázslónő tanácsára viasszal tömi be fülét, így ellen tud állni a csábításnak. Erre a történetre utal a három összefonódó nőalak, amely egy tökéletesen körbejárható kompozíciót alkot. Az aktábrázolás modern megfogalmazása - az erotikus fehérnemű-szerű öltözet és a magas sarkú cipők - különleges erotikus töltetet kölcsönöz a műnek. A címet nem ismerve, asszociálhatnánk a három gráciára, vagy akár múzsák csoportjára is. A csavarodó, vonagló mozdulatok részleges takarásban bontakoznak ki egy organikus lepelszerűség alól, ami még titokzatosabbá, izgalmasabbá és mozgalmasabbá teszi a kompozíciót. A különféle lenyomatú felületek szintén fokozzák ezt a hatást: textíliát, növényi levelet, újságpapír-hasáb textúrát vélünk felfedezni a mű felületén. A csábítás és fülledtség érzetét az alkotás meleg, sárgás-vörös színvilága is erősíti a színes sómázbevonatnak köszönhetően. A sómázas kerámiák sajátossága, hogy fényes, áttetsző és enyhén narancshéjszerű textúrát kölcsönző mázuk van, amelyet az égetési folyamat magasabb hőmérsékletű szakaszában a kemencébe dobott konyhasó idéz elő. A sóban lévő nátrium reakcióba lép az agyagtestben lévő szilícium-dioxiddal és üveges, meleg-barnás árnyalatú nátrium-szilikát bevonatot képez a tárgyon, ahogy ez esetben is látható. 

Így a Szirének éneke különleges hatást gyakorol befogadójára, készítéstechnikájának és egyedi megfogalmazásának köszönhetően. Mondhatni képes rabul ejteni a mű látványa, akár a szirének hangja.

Bihari-Bakodi Szilvia
restaurátor
Szombathelyi Képtár