2023 őszén Vép városának határában régészeti szakfelügyelet keretében Kolonits László régész vezetésével 56, jellemzőik alapján zömmel az 5. századra keltezhető temetkezést tártak fel a Savaria Múzeum Régészeti Osztályának munkatársai.

A feltárt sírok jelentős részét rablással bolygatták. A rablógödrök a legtöbb esetben igen jól lehatárolhatóak voltak.
A rablások kapcsán mivel a rablógödrök nagy részével a fejet és a felsőtestet, illetve a medence régióját célozták meg (vagyis ahol a nemük és életkoruk ismeretében az eltemetett személyeknek ékszer, ruházati, vagy épp tárgyi melléklete volt várható), elmondható, hogy többségüket minden bizonnyal a temetéshez relatíve közeli időpontban végezhették, olyankor, ...

A 20. század elején került napvilágra az egykori domonkos apácazárda területéről az a leletegyüttes, amelyen keresztül megkíséreljük a következőkben bemutatni, hogyan szőtte át a vallás a római emberek mindennapi életét.

Az eredetileg 271 darabos női és férfi agyagszobrocskákból az 1922-es publikálásukra már csak 222 darabot tudott Fettich Nándor azonosítani (mára már csak 177 darab fellelhető). Az Archaeológiai Értesítő hasábjain publikált tanulmányában röviden így írja le őket:

“A szobrocskák jellemző sajátságait a különös testtartás és az aránytalanul nagy genitáliák képezik. Agyagból durván formált készítmények ezek, melyek az égetőkemencén túl nem igen jutottak, csupán néhány darab részesült ...

„Ezerkilenszázhuszonkettőben egy esős, borongós áprilisi hajnalon szűkszavú hivatalos táviratot kaptam, amely arról szólt, hogy a húgom férje, aki nyolcesztendei fogság után végre hazatérőben volt és már csak két nap választotta el attól, hogy fiatal feleségét és kisfiát viszontlássa, a foglyokat szállító vasúti kocsiban kiütéses tífuszt kapott, irtózatos testi és lelki szenvedés után úgyszólván Európa küszöbére rogyva meghalt és holttestét kitették a vonatból.

„Beszedits zwanzigsten gestorben” – szólt a távirat és az élet ment tovább a maga útján.” [1]

Vajon hány emberi sors ért véget hasonlóképpen? Vajon hányan kaptak hasonló táviratot, az Európát alapjaiban megrengető Nagy Háború éveiben? És vajon ...

A festett házoromzatok a Nyugat-Dunántúl népi építészetének, népi díszítőművészetének ikonikus elemei. Utolsóként fennmaradt – és talán legszebb – példányuk Hegyhátszentpéteren tájházként őrződött meg. 
Sajnálatos, hogy a térség népi építészetét a lehető legteljesebben bemutatni kívánó Vasi Múzeumfaluba már nem sikerült festett oromzatú házat áttelepíteni. A faoromzatok nem tudtak ellenállni az idő pusztító hatásának, illetve átépítések, modernizálások áldozatai lettek. Utolsó példányaikat az 1960-as években bontották le. Jó esetben ekkor teljes ormok, oromgerendák vagy a festett deszkázat múzeumba került, de komplett épület áttelepítésére nem volt lehetőség.

Festett oromzatú ház még ...

Garányi József Munkácsy-díjas keramikus művész 1953-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. Mesterei: Gádor István, Somogyi József, Borsos Miklós voltak. Három évig a Herendi Porcelángyár tervezőjeként, majd 1956 óta önálló keramikusként dolgozott. Schrammel Imre mellett egyik kezdeményezője és alapítója a siklósi Kerámia Szimpóziumnak: 1970-ben, 72-ben és 1973-ban vett részt a szimpozion munkájában. Kezdetben a műkereskedelem részére készített kisebb-nagyobb munkákat, amelyek időnként ma is felbukkannak a műtárgypiacon. A kiállításokra szánt önálló művek mellett főleg az építészeti kerámia iránt érdeklődik. Munkái jellegzetessége, hogy részletezőn mintázva, összegzően vagy motívummá ...

Trombitás Erzsébet (később: Köveskuti Jenőné, 1879–1968) a szombathelyi feminista nőmozgalom úttörő aktivistája volt. Életpályája – időkereteit tekintve – átfogja a magyarországi nőtörténet majd’ fél évszázados, páratlanul intenzív és ellentmondásos időszakát. Az 1890-es évek közepe tájékán induló öntudatra ébredés csíráitól a huszadik század elejének feminista küzdelmein át az 1920 és 1945 közötti évek neokonzervatív kurzusáig. Ugyanakkor térdimenzióit tekintve is meglehetősen széles spektrumú. Ugyanis Erzsébet életének és nőmozgalmi tevékenységének az Osztrák–Magyar Monarchia, továbbá utódállamainak olyan kiemelkedően jelentős nagy- és határvárosai biztosítottak helyszínt, mint Orsova, Kaposvár, ...

A porcelán magas hőmérsékleten, 1200°C és 1400°C között tömörre kiégetett, kagylós törésű kerámia. Jellemzője a keménység, az áttetszőség és a hófehér szín. Előnyös fizikai tulajdonságait a mullit nevű ásványnak köszönheti, amely az égetés során, 1100°C fölött keletkezik a porcelán egyik fő alapanyagából, a kaolinból.

A porcelánkészítés hosszas folyamat eredményeként Kínában, a Tang-dinasztia (618–907) idejére érte el azt a szintet, amikor a fehérség és az áttetszőség a legmagasabb elvárásoknak is megfelelt. A porcelán igazán népszerűvé a 14. században, a Ming-dinasztia (1368–1644) korában, a Császári Porcelánkészítő Manufaktúrák működése nyomán vált. Az udvar számára készített pikkelyszerű, ...

Solti Gizella falikárpit-művész magától a mestertől, Ferenczy Noémitől tanulhatott, aki reáhagyta, mint legkedvesebb tanítványára, a szövőszékét, amin aztán egész életében dolgozott. Solti Gizella Munkácsy-, valamint Kossuth-díjas művész, a tradicionális gobelintechnika virtuóza volt. Egy személyben festő, cartonniere és kárpitszövő. Nemcsak megtervezte, megrajzolta gobelinjei vázlatát, hanem elkészítette hozzájuk a kartont, valamint hangyaszorgalommal meg is szőtte elképzeléseit. Mindezek mellett sok időt töltött más műfajok művelésével is, tágítva szakmai határait és feszegetve műfaji korlátait. Szövése káprázatos technikai tudásról árulkodik, miközben anyag- és formaválasztása néha meghökkentő végeredményhez, ...

A Smidt Múzeum régiségtári kiállításán, a népvándorlás kori leletek között egy késő avar kori övgarnitúra bronzból öntött díszeit is megtalálja a látogató. A darabok minden valószínűség szerint a Szombathelytől északra fekvő Vasasszonyfán felfedezett avar kori temető egyik férfi sírjából származhatnak, amely az 1920-as – 30-as években kerülhetett napvilágra. A benne fellelt legszebb tárgyak azután onnan jutottak Smidt Lajos magángyűjteményébe. A bemutatott darabok a párhuzamok alapján rekonstruált viseleti helyzetben, a hajdani bőrszíjakra emlékeztető textilszalagokon vannak elhelyezve, felidézve az egykori övkészlet szerkezetét.

Az avar korszakban az ilyen veretes öveket eredetileg a szabad harcosok viselték. Maguk az ...

Ahhoz, hogy megértsük a Szombathelyi Képtár gyűjteményének két fekete-fehér fényképét, messziről kell kezdenünk a vizsgálódást. A műtárgyak története nem a fényképésszel, hanem egy szobrászművésszel kezdődik.

Izsó Miklós, a tizenkilencedik századi magyar művészet megkerülhetetlen alakja, az első, aki művészetében a Népet ábrázolta. Romantikus, nagybetűs Nép ez, megtaláljuk Petőfi Sándor és Arany János költészetében, de ugyanígy Erkel és Liszt műveiben is.

Az Izsó-féle reformkorban gyökerező, ideáktól átfűtött népábrázoló életmű első, és talán legfontosabb darabja 1862-ben készült. A Búsuló Juhász Münchenből érkezett Magyarországra, hiszen a Ferenczy István neve által fémjelzett tanulóévek után ...