2016. jún 30.

Éliás árnyszínháza és a szociális tárgyak

írta: Savaria MHV Múzeum

Nina Simon amerikai muzeológus kiváló teoretikusa, sőt megvalósítója a kortárs közösségek bevonásán alapuló múzeumi működés módszertanának, ha minden igaz, talán most éppen Kaliforniában, Santa Cruzban. A múzeumok és kiállításaik dinamizálását a szociális tárgy (social object) fogalmán keresztül gondolom egy kicsit saját gyakorlattal - mintegy stílszerűen - megvilágítani. Ami röviden a lényeg, hogy vannak olyan tárgyak, amelyek közös(ségi) élmények alapjai lehetnek, mégpedig úgy, hogy olyan tartalmakat hordoznak, amik körül beszélgetés alakulhat ki. Ez a múzeumi térben olyan dolgokat jelent, amelyek mintegy „önmaguktól” képesek beindítani a látogatók közötti, vagy a látogatók és a muzeológusok, múzeumpedagógusok, animátorok és más múzeumi szakemberek közötti párbeszédet. Ezt a hatást próbáltam meg magam is elérni és mintegy tesztelni a Múzeumok Éjszakája 2016 rendezvényünkön az „Éliás Árnyjátéka” fantázianevű workshoppal a Vasi Skanzenben. A vállalkozó kedvű látogatóknak néprajzi tárgyak árnyékát vetítettem vászonra, majd azok használatáról, készítésük módjáról és egyéb tulajdonságaikról beszélve indítottam be velük egyfajta játékos diskurálást a tárgy kitalálásához. A régi falusi tárgykultúra emlékeivel való szembesülés ilyen rendhagyó élményét a különféle nemzedékek igen eltérően fogadják, attól függően, hogy a dolgok mennyire idegenek vagy éppen ismerősek a számukra. Az biztos, hogy hidegen senkit nem hagyott a helyzet és - minő öröm! - időnként valóban kellemes párbeszédek is kialakultak. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a régi tárgyi világ egyes darabjai és a mai személyes élményeink ütköztetése éppen elég vonzó téma az egymással való ismerkedéshez és egy jó kis (múzeumi) beszélgetéshez.