A Leányvásár című 2013-ban készült kőcserép alkotás a Schrammel életmű állandó kiállításában, annak Épületelemek című tematikus egységében található. Ez az egység egyrészt körüljárja azt az alapvetést, hogy építészet és szobrászat egymás szerves részei, mondhatnánk: kéz a kézben járnak, másrészt hogy az ember és az általa létrehozott épített környezet hatnak egymásra, alakítják egymást. Ennek a témakörnek mindezen túlmutató tartalmi jelentéshordozását a művész személyes magyarázata teszi teljessé:

“...Érdekelt az építészeti rész... Minket nem csak a környezeti nyomás alakít, hanem a saját magunk építette környezet nyomása... Az ember mint fajta, saját maga építette környezet nélkül nem képes a túlélésre, szemben minden állattal. ...A mai környezetünk már túlment minden határon és eljutott egy olyan pontig, hogy támadja a kultúrát... Ha az egyik túl szabad, akkor a másik szenved tőle és fordítva. Azt én fontosnak tartottam, hogy az a környezet, amit mi építünk, általában szögletes, mert az a kényelmes számunkra. Így megmérem, így megmérem, így megmérem és akkor megvan. A benne lakó ember is szögletes. Meg lehet figyelni, hogy a falusi ember a városban, a városi ember a falun mennyire különféleképp mozog. A falusi hozzá van szokva, hogy ő szabad. A városi meg: piros lámpa, rendőr, stb. Szóval megvan ennek a most már évszázados tradíciója, és a benne lévő ember természetesen kialakul. Az építészetnél azt próbáltam meg, hogy egy ilyen építménynek mi a lényege. Ez a belső tér. ...Minden ilyen ember által létrehozott térbe -azt gondolták, hogy- biztosítani kell, hogy a gonosz szellem ne jöjjön be... Raktak különféle alakokat, ami elrettenti a gonoszt. Bekerül az épületbe a szobor. Nem véletlenül kerül be: jelentést hordoz. Ma a szobor nem hordoz nagyon sokféle jelentést. Dekoráció... Minket falak vesznek körül, tető vesz körül és szögletesít. És arra gondoltam akkor, hogy ezt a folyamatot, hogy bennünket ez a saját magunk alkotta építészeti környezet hogyan alakít, megpróbálom megmintázni. És ezek így születtek, és ott van a leginkább látható példa: a lányokat ha egymás mellé sorolom és összerakom, akkor olyanok, mint Japánban a ládában azért eladó lányok. Kétértelmű... És ennek a lényege: az egymást alakítás.”

 A fenti gondolatok fényében tökéletesen értelmezhető Schrammel Imre: Leányvásár című munkája. A tartalmi elemzés kiegészítendő az esztétikai szempontok szerinti méltatással: A tömbszerű falikép női alakok egységéből épül fel, amelyeket furcsán játékos módon rendez a művész álló- és fekvő pozícióban szorosan egymás mellé. Mindez érdekessé teszi és egyedi ritmust ad a kompozíciónak. Az “élő fal” szinte mozgásban van, mivel nem sematikus ábrázolású, hanem mozdulatokkal felruházott, hús-vér testek alkotják. Statikusság és mozgalmasság, fény és árnyék, fent és lent, élő és élettelen egyszerre találkozik a műben. Ettől válik kissé bizarrá, a több nézettel rendelkező alkotás. Érdemes élőben is hatása alá kerülni...

Bihari-Bakodi Szilvia
restaurátor
Szombathelyi Képtár