„A cserkészet alapvető célja, hogy támogassa a fiatalokat testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik teljes kifejlesztésében mind egyénként, mind felelős állampolgárként és helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjaiként.” - Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell (a cserkészet „atyja”)
A 20. század elején indult meg a cserkészmozgalom, mely az egyik legnagyobb ifjúsági mozgalommá nőtte ki magát. Elképesztően gyorsan terjedt az egész világon. 1920-ban Londonban megszervezték az első Cserkész Világtalálkozót, Világdzsemborit (jamboree), ezt követte a koppenhágai 1924-ben, majd 1929-ben ismét Angliában szervezték.
Magyarországon is hamar nagy népszerűségnek örvendett (és örvend mind a mai napig). Nem véletlen, hogy a 4. Cserkész Világdzsemborit éppen Gödöllőn szervezték 1933. augusztus 2. és 15. között. Ezzel hazánk is belépett a cserkész nagyhatalmak sorába, s hatalmas diadal volt ez a magyar cserkészet számára. A rendezvényen 54 ország 26 000 cserkésze vett részt, melyből 15 ezer cserkész és 3 ezer öregcserkész volt magyar. A tábor jelvénye a magyar mitológiából ismeretes csodaszarvas volt.
A 4. Cserkész Világdzsemborinak az emlékét Savaria MHV Múzeum Történettudományi Osztályának Helytörténeti Viselet Gyűjteményében több tárgy is megőrizte, melyek java része Káldi Lajos szombathelyi gyűjteményéből származik. Egy teljes cserkészruházaton (ing, nadrág, nyakkendő, nyakkendőgyűrű) kívül cserkészzászlók és cserkészfokos is megtalálhatóak. Talán mind közül a legérdekesebb és esztétikailag a legtöbb élményt a képeken is látható cserkészbot nyújtja.

A rajta szereplő dátum (1933. június 25.) faragásából is látszik, hogy ezt erre a jeles eseményre készítették.

Minden valószínűség szerint a rövidítés (JFH) is erre utalhat.

Ennek feloldása talán: Jamboree Fourth Hungary (?) – ebben jelen sorok írója sem biztos, de amennyiben valaki fel tudja oldani pontosan ezt a rövidítést, az ne habozzon írni nekünk.
Mindenesetre nemcsak a feliratok és a dátum miatt izgalmas és különleges ez a műtárgy, de a rajta szereplő ábrázolások miatt is. Három csoportra lehet osztani: címerábrázolások, ember/katonaábrázolások és végül vadászattal/erdei természettel kapcsolatos ábrázolások.
Rögtön a cserkészbot csúcsán, kiemelkedő helyen, egy faragott címerben végződik a bot.

Ezen kívül a tárgy felületén is látható három másik.

Közös és érdekes jellemzőjük, hogy a (heraldikai bal oldalon lévő) megszokott hármashalom, kettőskereszt helyén nem hármas (mely a hagyomány szerint a Tátra, Mátra és Fátra hegységeinket, illetve összességében az országot szimbolizálja), inkább 5, 8 és 9 „halom” („dombocska”, „barázda”- ?) került ábrázolásra. Ezzel egyfajta kuriózumnak számítanak a magyar címerábrázolások között.
3 emberalak is felfedezhető a műtárgyon, mindhárom fegyveres. Látható két (valószínűleg első világháborús) katona, illetve egy vadász (?), fejszével a kezében.

Utóbbinál felmerülhet a gyanú, hogy csendőr, hiszen a rájuk jellemző kakastoll dísz látható a kalapjában. Azonban nem árt tudni, hogy az első világháború idején működő ún. tábori vadászoknak is ilyen bokréta díszítette a fejfedőjét. Márpedig a bot többi ábrázolásának tematikája inkább a vadászat felé terel bennünket.
Erre a témára utalnak a cserkészbot aljának az ábrázolásai: egybefüggő makk- és levélminták láthatóak, köztük erdei állatokkal (nyúl, őz) és vadászkopóval.
Összességében tehát ezen a – minden valószínűség szerint – jeles alkalomra készülő cserkészboton nagyon sokféle tematika jelenik meg (címerek, katonák, vadászat), melyek nem feltétlenül csak a cserkészettel vonhatók összefüggésbe. Felmerülhet a kérdés: vajon miért pont ilyen témákat örökítenek meg egy cserkész eszközön?

Csiki István
történész
Savaria Múzeum