2020 júniusában a „hónap műtárgya” program keretében adta magát a téma, hogy a trianoni békediktátum 100 éves évfordulójáról emlékezzünk meg. Amikor ezen gondolkoztunk, még nem tudhattuk, hogy ilyen rendkívüli helyzetben, csak virtuálisan lesz megtekinthető a kiválasztott műtárgy. Különleges időket élünk és ezekben a különleges időkben egy különösen szomorú évfordulóra emlékezünk.

A hónap műtárgya idén júniusban az Országos Propaganda Bizottság plakátja, rajta az azóta kultikussá vált három szóval: „Nem! Nem! Soha!” és a feldarabolt történelmi Magyarország képével (a Történettudományi Osztály gyűjteményéből).

Rögtön az elején érdemes megvizsgálnunk a szót: propaganda. Latin eredetű (propagare) szó, melynek jelentése „terjeszteni”. Célja a meggyőzés, az emberek véleményének befolyásolása. A 19. századtól kezdik alkalmazni a politikában is, s innentől alakul ki a propaganda kifejezés negatív felhangja. A jó propaganda lényege, hogy az elérni kívánt célt a „címzett” érdekeinek és ízlésének megfelelően tálalja.

Az első világháborút lezáró, Magyarországra végzetes következménnyel járó trianoni békediktátum kapcsán is folyt állami propaganda. Sőt már azt megelőzően, az 1918-as padovai fegyverszüneti egyezmény után közvetlenül megkezdődött ez a tevékenység. Ennek folyományaként az Országos Propaganda Bizottság 1919 eleji felhívására érkeztek be a különböző grafikák a területi egység megtartását támogatandó. Ha végignézzük ezek képi üzeneteit, általában elmondható róluk, hogy címzettjeik sokkal inkább a hazai, és nem a külföldi közönség volt. Ez abból is látszódik, hogy a propaganda érveit elsősorban érzelmi oldalról közelítették meg.

A békeszerződés után a revíziós gondolatvilágot és identitást az a Jeges Ernő által készített, széles körben elterjedt embléma fejezte ki legmeghatározóbban, amely a történelmi Magyarország határai közötti „kismagyarországot” ábrázolta, alatta a Nem! Nem! Soha! „jelszóval”. Ez a kép 1920 után mindenhol ott volt: nyomtatványokon, jelvényeken, plaketteken, mindenféle használati- és dísztárgyakon. Valamint a propaganda egyik legfontosabb eszközén: a plakátokon – ahogy az a júniusi hónap műtárgya is bizonyítja.

Ez a szimbolikus alkotás 1919-ben azzal a céllal született, hogy a győztes nagyhatalmakat meggyőzze Magyarország területi integritásának megőrzéséről. Az üzenete nagyon letisztult és egyszerű, nincsenek rajta túlbonyolított ábrázolások. Később Trianon után is erre az érvrendszerre épült a revíziós politika, habár itt természetesen még nem az 1920-as határok tűntek fel, hanem az azokkal nagyjából megegyező megszállt területek.

És hogy milyen eredményei voltak ezeknek a plakátoknak, ábrázolásoknak? A területvédő propaganda érvei eljutottak ugyan a győztes nagyhatalmak újságjaihoz, politikusaihoz, de nem érték el a kívánt hatást. Csukott fülekre találtak, hiszen eleve ellenszenvvel néztek a magyar álláspontra. Ráadásul a környező országok diplomáciája is erősebbnek bizonyult, jobban tudták érvényesíteni akaratukat. Sajnos elmondható, hogy a magyar propaganda nem találta meg a megfelelő hangot az Antant felé, s így nem tudta érdemben befolyásolni, vagy megváltoztatni a döntéshozók akaratát.

Csiki István
történész
Savaria Múzeum