A vasi húsvéti tojások között kiemelt helyet foglalnak el a gencsiek. Gencsen 1890 és 1910 között a helyi kántortanító, Pungor Ferenc és felesége tanította meg a helyi lányokat, asszonyokat a húsvéti karcolt tojás készítésére. Ezekkel az emlékkönyvek rajzaihoz, valamint a reneszánsz virágozáshoz hasonló díszítményekkel ékesítik az előbb megfestett, majd karcolt tojásokat. Az emlékkönyvek, mint előképek úgy is szerepet játszottak, hogy e karcolt tojásokra rendre kis versikéket, rigmusokat is írtak – olyanokat, amilyenekkel az emlékkönyvekben találkozhatunk. A szájhagyomány szerint a XIX-XX. század fordulóján ezrével vitték a gyöngyösapáti kastély urai, a Széchenyi és az Apponyi grófok külföldre eladni a gencsi tojásokat.

Új hagyomány született, amelyet azóta több generáción keresztül éltetnek a gencsi lányok és asszonyok. Nem véletlen, hogy amikor a múzeumalapításhoz kezdenek, akkor Vasvármegye leendő múzeumába a néprajzi osztály második gyarapodása 1900. április 13-án 5 darab „piros tojás” Németgencsről, amelyért 60 krajcárt fizettek. A következő években is gyűjtenek újabb és újabb húsvéti tojásokat Gencsről. Sajnos, ezek a korai darabok nem maradtak meg. A szombathelyi piacon minden évben megjelennek a gencsi tojások. Ilyeneket néha a szomszédos Gyöngyösfaluban is készítenek – eladásra is.

Napjaink egyik kiváló karcolt tojás készítője Vincze Alfonzné, Margit néni, akinek az édesanyja és a nagymamája is készített egykoron ilyen tojásokat. Vinczéné – már felnőtt – lányai, majd unokái is megtanulták a készítés fortélyait.

A tojás, általános termékenység-szimbólum. A kettős születést, az újraszületést jelképezi. A keresztény jelképiségben ahogy a tojást feltöri a benne fejlődő élet, az abból kikelő csibe, úgy nyitotta fel Krisztus a sírját.

A barokk kori kisszent-képeken a húsvéti tojás és a feltámadt Krisztus – például az Isten Báránya motívummal – már együtt jelent meg. Némely 18. századi kisszent-képen emellett a három isteni erény a hit, a remény és a szeretet allegorikus ábrázolása is látható a húsvéti tojásokon. – Tehát a tojásdíszítés korai bizonyítékai e kisszent-képek.

A díszített tojás ennél sokkal régebbi: már az egyiptomiaknál ismert volt. A magyar nyelvterületen egy zombori (Sombor, Szerbia) női avarsírból került elő festett, díszített tojás.

A tojás díszítés legegyszerűbb módja: a tojás felületét levéllel burkolni, s így megfesteni; a levél helye nyomot hagy a tojáson. A hímes tojás készítéséről a legkorábbi magyar(országi) adat Vas megyéből való. 1767-ben az úrbéri kilenc pontok összegzésekor a hermániak – ma Szombathely része – elmondták, hogy: „Az Robotúnkon kívül adtunk minden Esztendőn az Uraságh Karácsonyra egy Kappan, továbbá Husvétra hat irott tojást az régi időben, Mastanában pedigh a’ helyet mivel sem viaszat. sem szinezőt nem kaphatunk tizenkettőt szoktunk adni fehéren”.

Horváth Sándor
néprajzkutató