Szombathelyen, a Szent Márton u. 71. (6603 hrsz.) szám alatti ingatlanon lakóépület építése kapcsán végeztünk régészeti megfigyelést, majd feltárást 2024 októberében és novemberében. Az építési terület Szombathely egyik egyedileg védett, rendkívül intenzív és gazdag régészeti lelőhelyén található, ahol a korábbi feltárások Savaria keleti, késő római kori, valamint a honfoglaláskor soros temetőjének több száz sírját hozták felszínre.1. ábra: Szombathely, Savaria keleti temetője. Összesítő helyszínrajz M 1:100 (Rajz: Seres Viktor)

2024-ben összesen 66 sír került feltárásra (1. ábra), melyek egy részét a késő római korra (4-5. század), másik csoportjukat a honfoglalás korra (10-11. század) kelteztük. A sírok részben egymást fedték, több esetben négyszeres rátemetést sikerült megfigyelni (2. ábra). A sírok egy részében nem került elő tárgyi lelet, viszont több esetben a rétegtani helyzetből vagy a temetkezés módjából következtetni lehetett a sír korára. A római korra 24, a honfoglalás korára pedig 23 sír keltezhető biztosan.

2. ábra: STR 22 római kori téglákkal kirakott sír, fölötte STR 69 honfoglalás kori sír. Mellékletek: STR 22: 1 – hagymafejes fibula, 2 – övcsat, 3 – szíjvég, 4 – üveg. STR 69: 1 – pénzérme, 2-3 – S-végű hajkarikák
(Fénykép: Kiss Péter)

A rítus valamennyi sír esetében korhasztásos temetkezés, hamvasztásos sír nem került elő a temetőrészletben. A tájolás mind a római, mind a honfoglalás kori sírok esetében egységesen nyugat-keleti. A római kori sírok között hét épített sírt is feltártunk.

3. ábra: STR 1 római kori épített sír másodlagosan felhasznált sírkő fedlappal (Fénykép: Kiss Péter)

4. ábra: STR 1 római kori épített sír. A primer temetkezés során elhelyezett felnőtt halott lábait a későbbi temetés során félretolták, és helyezték el a gyermek testét. Melléklet: 12 – üvegedény (Fénykép: Kiss Péter)

5. ábra: STR 1 római kori épített sír. A sír téglából és kőből falazott oldalfalait belülről vakolták,
a sír alját építőtéglákkal rakták ki (Fénykép: Kiss Péter)

Az egyik ilyen épített (Str 1 számú) sírban két halott feküdt, akiket nem egy időben temettek el, hanem az első temetést követően felnyitották, és újra lezárták habarccsal (3-5. ábra). Mellékletként egy üvegpalackot helyeztek el az épített sírban. A sír fedőlapja is megmaradt, azonban nem egykorú vele: a 4. századi sírépítményt egy már ledőlt, de épen maradt, körülbelül 200 évvel korábbi temetkezéshez használt sírkővel zártak le, amelynek szerencsére domborművei és felirata is teljes épségben megmaradtak (6. ábra).

6. ábra: STR 1 sír másodlagos felhasználásban előkerült fedlapja – Sextus Iulius Tertinius sírköve
(Fénykép: Tárczy Tamás)

A sírkő felirata:

D(is) M(anibus)
Sex(ti) Iul(ii) Sex(ti)
fil(ii)
Tertini(i) domo
Aug(usto) Treveroro
Cl(audius) Serotinus amic(us)

Jelentése:

„Az Augusta Treverorumból származó Sextus fia Sextus Iulius Tertinius árnyisteneinek!
(A sírkövet) a barátja, Claudius Serotinus (állította)”

A sírkövet a felirata szerint az Augusta Treverorumból (ma: Trier, Németország) származó Sextus Iulius Tertiniusnak állíttatta a barátja, Claudius Serotinus. Nevük és származási helyük alapján Gallia Belgica tartomány kereskedői települhettek át Savariába, hogy üzletet nyissanak. Ebben az időben (i. sz. 2. század) virágzott a kereskedelem a dunai és a rajnai tartományok között, például a jellegzetes Trierben készült feliratos kerámiaedény (ún. igéspoharak) Pannoniában is elterjedt volt. A kora császárkori sírköveket többségében a halott családtagjai, örökösei állították, ritkábban fordul elő barát megnevezése. Szoros kapcsolatukat a sírkövön ábrázolt motívumok is alátámasztják.

7. ábra: Sextus Iulius Tertinius sírköve – részlet. A tympanon az oromzati háromszögekkel, és a fríz
(Fénykép: Kiss Péter)

8. ábra: Sextus Iulius Tertinius sírköve – részlet. Az oszlopokkal határolt feliratos mező, és a fríz
(Fénykép: Kiss Péter)

A sírkő alakja egy sírkápolna homlokzatát (aedicula frons) mintázza, tetején a tympanon, alatta frízzel (7. ábra), oldalain oszlopok, melyek a feliratos mezőt határolják (8. ábra). Négy figurális domborművel díszítették a sírkövet, melyek egy része a savariai sírkövek motívumkincsének jellemző ábrázolásai: a tympanonban a capitoliumi farkas (lupa Capitolina) látható az ikrekkel, Romulussal és Remusszal, mellettük egy lófej (9. ábra).

9. ábra: Sextus Iulius Tertinius sírköve – részlet. A capitoliumi anyafarkas az ikrekkel a tympanonban
(Fénykép: Kiss Péter)

A frízen egy áldozati jelenet látható két pávával (10. ábra), az oromzati háromszögekben pedig Zeusz ikerfiai (a dioscurosok), Castor és Pollux jelennek meg lóval (11-12. ábra). Az alsó képmezőben gyermek (szintén iker-) Geniusok szerepelnek virágfüzérrel és Medusafővel (13. ábra).

10. ábra: Sextus Iulius Tertinius sírköve – részlet. Páva a frízen (Fénykép: Kiss Péter)

11. ábra: Sextus Iulius Tertinius sírköve – részlet. Castor a bal oldali oromzati háromszögben (Fénykép: Kiss Péter)

12. ábra: Sextus Iulius Tertinius sírköve – részlet. Pollux a jobb oldali oromzati háromszögben
(Fénykép: Kiss Péter)

13. ábra: Sextus Iulius Tertinius sírköve – részlet. Iker Geniusok az alsó képmezőben,
közöttük virágfüzér, fölötte Medusafő (Fénykép: Kiss Péter)

Figyelemreméltó, hogy a sírkövet állító Claudius Serotinus, az elhunyt barátja nemcsak a felirat szövegében említette barátságukat, hanem a sírkőre vésetett motívumok témájában is, ugyanis három mitológiai ikerpárt választott, ezzel is jelezte, hogy szoros barátságuknak csak a halál vethetett véget. A sztélé kiemelkedő szépségű, római polgár tulajdonosa (illetve felszabadított barátja) kifejezetten jómódúnak számított. 14. ábra: STR 5 római kori épített sír belseje. (Fénykép: Kiss Péter)

A temetőrészlet további sírjai közül megemlítendő egy másik épített sír (Str 5), ami nagyobb méretekkel rendelkezett, több mint 1 méteres belső szélessége és magassága alapján családi sírhely lehetett (14. ábra). A temető számos más sírjához hasonlóan teljesen kirabolva találtunk rá a szomszéd épület alapfala alatt, mindössze néhány csonttöredék maradt csak benne, még a padozatának nagy részét is feltörték. Falazatát belül jó minőségű vakolattal látták el.

15. ábra: STR 55 római kori épített sír. Mellékletek: bronz karperec, 2 db üvegedény, vasszögek
(Fénykép: Kiss Péter)

Az Str 55 épített sírban szintén két halott feküdt, eltemetésük között Str 1 sírhoz hasonlóan időbeli eltérés volt megállapítható (15. ábra).
A többi sírépítményt a sírrablók tették tönkre, falaikat, padozatukat is feltörték, a csontokat szétdobálták. A Str 52 sír esetében a rablás ideje is meglehetős pontossággal megállapítható, kerámialeletek alapján a 19-20. században történt, egyike lehetett a várost járó régiségkereskedők (Koch, Brandstetter, Literáti) rablóásatásainak, vagy a már a Nemzeti Múzeum nevében Szombathelyen ásó Varsányi János szándékában tisztességes, ámde módszereiben a kincsrablókéhoz hasonló tevékenységének.

16. ábra: Késő római kori üvegtárgyak a temető sírjaiból: orsó alakú olajosüveg (STR 62),
kihajló peremű, gömbtestű palack (STR 55), kúpos pohár (STR 74) (Fénykép: Tárczy Tamás)

A meglehetősen szegényes tárgyi leletanyagban dominálnak az üvegedények, főleg palackok, kiemelkedik közülük egy orsó alakú olajosüveg (16. ábra), és előkerült néhány hagymafejes fibula és ovális övcsat, valamint pénzérme (kisbronz) is.
A Szent Márton utca 71. szám alatt feltárt római kori sírok Savaria keleti temetőjének elkülönült, késő római temetőrészének keleti végét képezik. A temetőrész a Szent Márton templom déli falának (és tovább a Sági útnak) vonalában húzódó Savariát Arrabonával összekötő birodalmi út mentén található 1-2. századi temetőtől északra mintegy 70-80 méterre húzódik, amelynek nyugati határa nagyjából a Gyöngyös-patak, északi határa pedig a Kisfaludy utca vonala volt. Több egymásra temetést és bolygatást figyeltünk meg még a római koron belül, ez alapján a temetőrész folyamatos, 4. századon végig tartó, és az 5. század elejét is elérő használatát állapíthatjuk meg. A nemcsak Szombathelyt, hanem Magyarországot tekintve is kizárólag ebben a temetőrészben előkerült 12 darab ókeresztény sírkő pedig azt valószínűsíti, hogy ez volt Savaria ókeresztény temetője ebben a korban.

Dr. Kiss Péter
régész
Savaria Múzeum

Irodalom:

Kiss Péter: Szombathely, Savaria keleti temetője (ásatási jelentés). Savaria 46(2025) előkészületben

Derdák Ferenc, Kiss Gábor, Sosztarits Ottó: Savaria elpusztult temetői. Lapok Szombathely történetéből (Panniculus Ser C Nr. 29 (1994).

Varsányi János: A szombathelyi határban 1836-1845-ig kiásott régiségek topographikus leírása. Archaeologiai Értesítő IV(1871) 213-218.