Cságoly Klára Munkácsy-díjas iparművész a magyar avantgárd textilművészet jeles képviselője volt, aki 1956-1960 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán Schubert Ernőtől tanulhatta a mesterségbeli fogásokat.  Főiskolai tanulmányai befejezése után a Lakástextil Vállalat tervezője lett. Korai periódusában színes, csomózott faliképeket készített, jelképszerű (életfa, kozmosz), igen dekoratív fogalmazásban, főként vertikális elrendezésben. Nonfiguratív művész volt, akinek a színei 1970-től elhalványultak, majdhogynem csak a nyersszín maradt, technikái megoldásai között azonban megjelent az ógobelin. Jelképrendszerével - vallomása szerint - igyekezett mindenki számára érthetővé válni.  A teljesség, a törés, az omlás, a szakítás jelent meg gobelinjein. Térkárpitjai puhaságot és keménységet sugároztak egyben, képlékenyek és ridegek, organikusak, mégis konstruktívak voltak. Kifejezésmódját úgy lehetne jellemezni, hogy tartózkodóan lírai, pont olyan, amilyen a „Hullámzás” című három darabból álló alkotása.

Úgy szőtte meg egyetlen színnel ezt a falikárpitját, olyan plasztikusan, ahogyan a szobrász is képes az egyfajta anyagban dolgozni és a végső hatás eléréséért váltogatni a vésők nagyságát, a vésett felület mélységét. Cságoly Klára pontosan így készítette el a „Hullámzás” című alkotását, ahol a sima felületet a hosszabb-rövidebb, de mindig szigorú sorokba rendezett léptékváltott szövések teszik plasztikussá és hullámzóvá már-már a harmadik dimenzióba lépve át. Az alkotást nézve nemcsak a tenger hullámai jutnak eszünkbe, hanem a természet más hullámzó részei - akár a hegyvidék lankáinak a megjelenítése is lehet.

Cságoly Klárának a Szombathelyi Képtárban textilművein kívül jelentős fotó- és tervdokumentációját is őrizzük.

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár