Szombathely városának neve már több, mint ötven esztendeje összecseng a textilművészet fogalmával. A 2024-25-ös évben sem szerettük volna a látogatóinkat megfosztani attól, hogy rangos kiállítással tisztelegjünk e műfaj remekei előtt, kiváltképpen a szövött falikárpit előtt.

A tárlat két festőművész Redő Ferenc, valamint a vele szorosan együtt alkotó felesége, Vörös Rozália által tervezett gobelineket mutatja be a Szombathelyi Képtárban.

Redő Ferenc, festő, grafikus, falikárpittervező 1913-ban született Budapesten. Tanulmányait Aba-Novák Vilmos festőiskolájában kezdte 1932-ben, ahol Aba-Novák Vilmos, Iványi Grünwald Béla és Berényi Róbert voltak a mesterei. Fiatal művészként már szerepelt linómetszeteivel 1933-ban megrendezett kiállításon az Ernst Múzeumban oly nagy nevekkel egyetemben, mint Ámos Imre és Remsey Jenő. A II. világháború, valamint a művészeti közéletben betöltött funkciók miatt 1955-ig nem folytatott alkotó tevékenységet.

Redő Ferenc művészetében a látottaknak majdhogynem realista, ám egyben stilizált valósága jelenik meg. A textilművészet nagy tárházából először a batikolás technikájával ismerkedett meg Tarján Hedvignek köszönhetően. Ez a technika közel állt ugyanis a grafikai megfogalmazáshoz, melyet oly nagyszerűen mívelt Redő Ferenc. Innen már csak egy lépés volt a falikárpit technikájának megszeretése. Munkái többnyire városábrázolások, tájképek vagy figurális kompozíciók voltak. A textilművészetet érintő munkáiban legjobban a színvilág változása figyelhető meg az évek során. Kezdetben ugyanis a monokromitás volt rá jellemző, majd a későbbi munkáiban megjelenik a színek kavalkádja.

Vörös Rozália (Redő Ferencné) festő, gobelintervező 1919-ben született Budapesten. Ő is Aba-Novák Vilmos festőiskolájába járt és mesterei neki is Aba-Novák Vilmos, Iványi Grünwald Béla és Berényi Róbert voltak. Fő műfaja az olajfestés volt, de nagy szeretettel dolgozott pasztellel is. A tájképfestésben és a portréfestés­ben egy­aránt otthonosan mozgott. Saját hitvallása szerint az ember az ő múzsája. Mindezeken felül a gobelinművészet kiemelkedő alakja volt. „Megértéséhez tudnunk kell – írta Dávid Katalin Csók István Galéria-béli kiállítása kapcsán 1975-ben, hogy Vörös Rozália …. egyik legfontosabb értéke, hogy nála a művészi gondolat nem a gobelin műfajához utólagosan alakítva jelenik meg, hanem abba születik bele, úgy, mint ami nem kaphat életet, csak ebben a keretben. Ezért lehetséges, hogy minden műfaji megkötöttség természetesen válik nála lehetőséggé, a kifejezés teljesebbé tételéhez. Minden gobelinje olyan, mintha egyenesen a szövőszéken született volna.”

A Redő–Vörös művekben egyaránt megtaláljuk Aba-Novák Vilmos, valamint Ferenczy Noémi,de szintúgy a barlangrajzok, Brueghel, valamint a német expresszionisták hatását. 

Redő Ferenc: Disznóölés

A kiállításban szereplő művek közül kiemelném Redő Ferenc Disznóölés című munkáját, melyen több apró  mozzanata van a disznóölésnek  megjelenítve, a befogástól a perzselésen és daraboláson keresztül egészen a feldolgozásig. Szorgos  népek apraja és nagyja tüsténkedik egy idilli havas tájon, melyen egy kicsiny falu mesébe illő házikói adják a keretet.

Vörös Rozália: Velencei triptichon

Vörös Rozáliától pedig a Velencei triptichont mutatnám be, melyen a számos csatornával átszelt adriai kikötőváros jelenik meg, gondolákkal, hidakkal. száradó ruhákkal - érzékletesen bemutatva a város atmoszféráját.

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár