2020. ápr 14.

Legenda vagy valóság?

írta: Savaria MHV Múzeum
Legenda vagy valóság?

Szent Márton születéshelyéről

Isten hozta Önöket Szombathelyen, a Szent Márton-templomban! Azon a helyen, ahol a legenda szerint Szent Márton tours-i püspök meglátta a napvilágot!

szm_templom.jpg
A Krisztus születése után 50 körül, Claudius császár által alapított római város – Colonia Claudia Savaria – két patak (a mai Perint és Gyöngyös) között fekszik. A városfallal körülvett településről mind a négy égtáj irányában fontos közlekedési utak vezettek. Ezek mellett, a lakott területen kívül terültek el a temetők. Mi most az egykori keleti út közelében vagyunk, amely a Duna-menti limes-re vezetett (Arrabona/Győr, Brigetio/Ószőny irányába). Ez a föld a keleti temető területe, ahol a Kr. u. 3. század óta a helyi keresztények is temetkeztek. Ennek az időnek néhány kőemléke (pontosabban ezek másolata) a templom alatti kriptában látható. A savariai ókeresztény temető legfontosabb épülete a Kr. u. 4. században a szent Quirinus eredeti nyughelye fölé épített sírkápolna (Grabkapelle, Memoria, oder Mausoleum) volt. Szent Quirinus-t, Siscia (ma Sziszek/Sisak, Horvátország) püspökét Kr. u. 303-ban, itt Savariában ítélték halálra. Ő volt az egyik áldozata a Diocletianus császár által elrendelt pannóniai keresztényüldözésnek. Mint a város egyetlen vértanúja, az ő teste szentelte meg a savariai ókeresztény temető földjét. Bár 350 után ereklyéit a városban felépített Quirinus-bazilikába vitték, egykori sírépülete továbbra is fontos szerepet töltött be, a jelek szerint a keresztény közösség leggazdagabb és legfontosabb pozícióit betöltő személyei temetkeztek a közelébe.
A Kr. u. 4. században élt, és Galliában (ma Franciaország) tevékenykedő Szent Márton tisztelete csak évszázadokkal később jutott el Savariába, a későbbi Szombathely elődjébe. A frank birodalomban különösképpen tisztelt szent kultuszát maga Nagy Károly hozta el annak egykori szülőföldjére, amikor 791 őszén hadjáratot vezetett a Pannónia földjét megszállva tartó avarok ellen. Károly látogatása egyben zarándoklat is volt, amelynek célja a szent születéshelyének felkeresése volt. Szent Márton püspök egykori szülőházát pedig egy korábbi, szintén szentként tisztelt püspök (Szent Quirinus) sírkápolnájában vélték felfedezni. Innen származik tehát a mai templomhoz kötődő születéshely legendája. Az erre utaló „Hic natus est Sanctus Martinus” – „Itt született Szent Márton” felirat a Szent Márton-kápolna falán látható, amelyet évszázadok óta megújítanak annak emlékére, hogy a keresztény egyház első, nem vértanú szentje itt látta meg a napvilágot.

190918.jpg
A régi római kori sírkápolnát még a 9. század folyamán, a pannóniai frank uralom idején átépítették és természetesen Szent Márton tiszteletére szentelték fel. Ettől az időtől ez volt a város ősi plébániatemploma. Sajnos a 9. századból csak a templom körüli temető néhány sírját tudtuk feltárni, a templom és a korábbi sírkápolna a 18. századi építkezéseknek esett áldozatul. Az 1980-90-es évek régészeti és műemléki kutatásai nyomán tudjuk, hogy a középkor folyamán az épületet többször is átépítették: állt itt a 11. századtól egy fa szerkezetű templom, a 12. századtól egy román téglatemplom, a 14. századtól pedig egy gótikus kőtemplom, amely egyes töredékei (ablakok, ajtó, falfestmények) a mai szentélyben láthatók.
A ma is látható barokk templom a 17. századból származik. Építtetője egy gazdag özvegy grófnő: Batthyány Erzsébet, aki az itt 1638-ben letelepedett domonkos-rendi szerzetesek számára emeltette az épületet egy olasz építőmesterrel: Carlo della Torré-val. Az épület (amelyet 1930-ban nyugat felé egy második kereszthajóval bővítettek) a korai barokk építészet jellegzetességeit mutatja: egyszerű fehér falak és boltozatok, csak a párkányok tagolják a sima felületeket. A belső tér egyedüli díszeit a márványozott oltárok és a szószék adja, amik viszont csak a 18. század közepén készültek el, miután az épületet teljes terjedelmében alákriptázták. A berendezés díszítése, a szobrok és a festmények – ekkor szerzetesi templomról lévén szó – a domonkos rend szentjeit jelenítik meg: főképpen a rendalapító Szent Domonkost és Aquinói Szent Tamást, a tudós teológust, továbbá a számukra oly fontos Rózsafüzér-tiszteletet. Kivételt csupán a diadalív déli oldalán álló oltár régi "csodatévő Szűz Mária"-szobra jelent, amely még a középkori plébániatemplomból származik.

Szommer Ildikó
mb. intézményvezető
Savaria MHV Múzeum - Szent Márton Intézet

Szólj hozzá