Az Erdődyek vépi kastélyéban talált, bőrtokba zárt mintegy két tucatnyi akvarellt a Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében őrizzük. Az akvarellek a művészetpártoló Erdődy Sándor (1804–1881) alkotásai. A szándék magától értetődik: Erdődy gróf népviseleti dokumentumoknak is szánta őket, hiszen valahányon egy-egy viseletet örökített meg. A legtöbb a család szlavónai birtokán, Moslavinában (magyarul Monoszlón) készült.

Az a két vízfestmény, amelyet most kiemelünk, készülhetett ott is, meg itt is, Vas megyében. (Van a képek között vépi és pornói is.) A két képen Erdődy Sándor más pózban ugyanazt a drótostótot örökítette meg.
A drótostótok, a jellegzetes vándoriparosok néhány trencséni településről rajzottak szét Magyarországon és más országokban. A XVII. században kialakuló szakma képviselői a hátukon hordott faládikával – „krosnya” –, oldalukra aggatott drótokkal messziről felismerhető alakjai voltak falvainknak.
Az 1850-es évek végétől már – mintegy tízezer főt foglalkoztató – szélesebb körű szakmává változott: drótos műhelyek is alakultak. Ekkor több budapesti műhely mellett ilyen központok alakultak Sopronban, Muraszombaton, Nagykanizsán, Siófokon, Székesfehérváron, Móron, Kiskunhalason és Miskolcon. Mondhatjuk, hogy a drótos ipar világszerte elterjedt: Európában, Amerikában, Ázsiában, stb. 1900-ban több, mint kétezer hazai drótost tartottak nyilván. Az első világháború után a drótos ipar visszaesett. A XX. század második felében a drótozás a művészi alkalmazásban tért vissza.

A széttört cserépedényeket foltozták, „heftelték”, azaz a törés két oldalán lyukakat fúrtak az edénybe és dróttal összevarrták. Kifinomultabb javítás volt, amikor vízzel és liszttel készített „ragasztóval” illesztették össze a cserépdarabokat.
Emellett drótból egérfogót, szájkosarat, tyúkkatracot és hasonló használati eszközöket is készítettek eladásra. Leggazdagabb kínálatuk a konyhai és más háztartási eszközökből volt: merőkanál, krumplitörő, habverő, fakanáltartó, vasalótartó, stb.
A XIX. század közepétől bádoglemezzel már az alumínium-, a bádog- és a zománcedényeket foltozták, „flekkelték”, azaz két oldalról bádogkörlemezzel zárták le. Sőt, egyes bádogtárgyakat is készítettek – például fedőt, kuglófformát, bögrét, stb.

dr. Horváth Sándor
néprajzkutató 
Savaria Múzeum