Gazdag Erzsi, Csorba Győző József Attila-díjas költők, Galsai Pongrác József Attila-díjas író és írótársuk a mecseki kiránduláson (Ltsz.: FH.451.)

Április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját, ezen a napon különös figyelmet szentelünk a poézisnek, annak hatásának, szerepének a kultúrában és a társadalomban. A költészet olyan kreatív kifejezésforma, amely más művészeti ágakhoz képest sajátos szépséggel és ritmussal dolgozik. Már az első mondókákkal a költészetet szívjuk magunkba, a versecskék tanítják a nyelvünk helyes használatát, a bennük rejlő ritmus és zene segíti az agy fejlődését, a közös mondókázás erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és rajtuk keresztül ismerkedünk először a kultúránkkal és identitásunkkal. A versek által egész életünk során nemesedik a lélek. A költészet napja nemcsak a versek iránti tiszteletet és szeretetet ünnepli, hanem ráirányítja a figyelmet arra, hogy a poézis nemcsak művészet, amely gyönyörködtet, hanem közvetítő eszköz is, amely segít megérteni az emberi érzéseket, gondolatokat, és kapcsolódni a világ különböző aspektusaihoz. A versek gyakran mély eszméket és érzelmeket közvetítenek, általuk könnyebben fogadjuk el saját érzéseinket, gondolatainkat. A szavak erejével más szemszögből látjuk az életet, a verssorok tükröt mutatnak a világunknak, közösségeinknek, felhívják a figyelmet a társadalmi problémákra. Emberi létünk, magyarságunk, személyiségünk kifejező eszköze a költészet, kulturális örökségünk egyik alapja. Az ünnepnapot József Attila születésnapjára időzítik, ezen a napon az ő örökségét is ünnepeljük.

A fényképek, melyekkel a költészet előtt tisztelgünk, a Savaria Múzeum Történettudományi Osztálya gyűjteményébe tartoznak. A fotókat 72 évvel ezelőtt, 1953. október 18-án készítette Dr. Dömötör Sándor néprajzkutató, muzeológus, folklorista, a Savaria Múzeum 1949–1957 közötti igazgatója a Magyar Írók Szövetsége pécsi munkaértekezletén.

Ezekben a napokban kiemelkedő irodalmi esemény színhelye volt Pécs. A Magyar Írók Szövetsége Pécsi Csoportjának meghívására budapesti és vidéki írók érkeztek Pécsre, hogy részt vegyenek az Írók Szövetsége két napos munkaértekezletén. A Vas megyei küldöttek Urbán László, a vasi és sárvári táj költője, Gazdag Erzsi József Attila-díjas költőnőnk, a mindkét hivatásában természetet „szolgáló” Kertész (Lehner) József költő és Dömötör Sándor voltak.

Munkaértekezlet előtt a Széchenyi téren… Urbán László, Gazdag Erzsi és Kertész József vasi költők
(Ltsz.: FH.440.)

A program a következőképp alakult: szombaton délben 12 órakor ünnepélyes keretek között felavatták az Írók Szövetsége Pécsi Csoportjának Széchenyi téri új helyiségét.
Délután kezdődött a munkaértekezlet, melyen Szántó Tibor, az Írók Szövetsége Pécsi Csoportjának titkára a pécsi csoport, Csorba Győző a pécsi lektorátus munkájáról számolt be, és szó esett a vidéki csoportok oktatási feladatairól.

Galsai Pongrác, Szántó Tibor írók és Csorba Győző költő a kiránduláson (Ltsz.: FH.450.)

Este a fővárosi és vidéki írók Katona József Bánk bán című drámáját nézték meg. Vasárnap a délelőtti értekezlet után autóbuszokkal a Mecsekbe kirándultak. Este 9 órakor az íróvendégek tiszteletére Baranya megye és Pécs város tanácsa fogadást rendezett, és ünnepi kultúrműsort adott.

Írók Szövetsége a mecseki kiránduláson (Ltsz.: FH.454.)

Gazdag Erzsi: Ha felfakad benned az ének

Ha felfakad benned az ének,
miként a forrás felfakad,
alázattal hajtsd meg fejed
s a dalnak, dalnak add magad!

Kezdetben vala az Ige,
mit átzengett idők ívén.
Ez zengeti tovább a Szót
az emberiség idegén.

Ezt zendíti a költő újjá,
a teremtő-szót, a robbanót,
hogy kínban is csak ezt mondhassa,
ezt az öröktől mondhatót.

Ezért kiált a hegyre: Mozdulj!
Az áradásra: Csendülj!
A feketére: Válts fehérre!
A vízre: Vérré nemesülj!

A halálra Maradj odúdban!
Az életre: Ne félj, ne félj!
És önmagára, ha csüggedne:
Remélj! Remélj! Remélj!

Mészáros Irén
muzeológus
Savaria Múzeum