A nyár napjai gyorsan teltek. Múzeum, kirándulások, nyaralás, kerti munka… A kezdeti lelkesedés, hogy mikor jelenik meg az első bogaram, kissé alább hagyott. Hetente ha rápillantottam az üvegekre. Az már korábban kiderült, hogy néhány üvegben orrszarvú bogár fog kifejlődni, mert a lárva a bábbölcsőt az üveg fala mellé készítette, és ebben látható volt a báb (7. ábra). Sőt, azt is biztosra vettük, hogy a hazánkban is honos orrszarvú bogár Iránban élő alfaja, az Oryctes nasicornis hindenburgi fog kikelni a bábból, mert imágót is sikerült kibányásznunk a korhadó fatörzsből (8. ábra).

7. ábra. Orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) bábja (Fénykép: Csóka György)

8. ábra. A korhadó fából kibányászott, frissel kelt orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis hindenburgi)

Szinte valamennyi lárva sikeresen befejezte fejlődését, és a preparálás után jóleső érzéssel tűztük be a példányokat a múzeumi gyűjteménybe (9.a–b. ábra).

9.a. ábra. Az orrszarvú bogár Iránban honos alfajának (Oryctes nasicornis hindenburgi) hímje (Fénykép: Dankovics Róbert)

Az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) a hazai bogárfauna impozáns képviselője, régebben a kezdő bogarászok, iskolai rovargyűjtemények hőn áhított faja volt, bár amióta rovarbörzéken bárki hozzájuthat távoli földrészek bogárcsodáihoz, népszerűsége mintha megcsappant volna. A hím (9.a. ábra) fején ívesen hátrahajló szarv, előhátán széles, harántos dudor látható, amely tompa fogakban végződik. Külső megjelenése annyira jellegzetes, hogy nemigen lehet más hazai bogárral összetéveszteni. A nőstény szembetűnően különbözik a hímtől: fején csak apró bütyök, előhátán ovális bemélyedés van.
Az orrszarvú bogár Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Ázsiában egészen Pakisztánig elterjedt, az alacsonyabb hegyvidékektől a dombvidékeken át a síkságokig egyaránt megtalálható. Hajdan hazánk tölgyeseiben sokfelé előfordult, de az öreg erdőállományok csökkenésével eredeti élőhelyein erősen megritkult. Hatalmas, 110 mm hosszúra is megnövő lárvái főleg nagy tömegű, korhadó gyökeres tuskókban fejlődnek 4–5 évig, a bábozódás is itt történik. A bábállapot 4–6 hétig tart. A kifejlett bogarak júniustól július végéig láthatók (10. ábra). Rövid életük során már nem táplálkoznak, nappalra elrejtőzködnek, csak alkonyatkor kelnek szárnyra. A mesterséges fény vonzza őket.
Az orrszarvú bogár alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy új élőhelyeken találta meg létfeltételeit: ahol talajjal érintkező nagy tömegű faanyagot, korhadó, bomló növényi maradványokat lel, ott emberi települések közelében is megtelepedik. Napjainkban legbiztosabban fűrésztelepek, fafeldolgozó üzemek közelében bukkanhatunk rá. Lárvái a fűrészporhalmok alsó, állandóan nedves, korhadó rétegében fejlődnek. Tölgyön kívül számos más fában, még akácban is képes kifejlődni. A Balaton nyugati végében, a Fenékpuszta határában egykor működő lenfeldolgozó üzemben a jókora mennyiségű lentörekben a környék gyerekei horgászáshoz gyűjtötték az ujjnyi vastag pajorokat. Az imágók rövid rajzása után mindenfelé a bogár tetemeivel lehetett találkozni, ebből ítélve hatalmas egyedszámú populáció tenyészhetett.
A faj hazánkban védett, eszmei értéke 50 000,- forint.

10. ábra. Az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) fejlődési alakjai Edmund Reitter Fauna Germanica: Die Käfer des deutschen Reiches című munkájának második kötetében (1908)

De milyen cincér kel ki a többi üvegből? Augusztus közepén több napra elutaztunk. Hazaérkezés után a megszokott rutinellenőrzés következett, és végre: két üvegben is jó hat centiméter hosszúságú cincér pihent. Gyönyörű, hibátlan példányok. A nyár végéig még további három lárva alakult át, így összesen öt bogár került a múzeum gyűjteményébe.
A preparálás után már csak egyetlen kérdés maradt: hogy hívják őket. Az azonosítás viszonylag könnyen ment. Ekkora testméretű, jellegzetes ősi jegyeket mutató faj viszonylag kevés fordul elő Iránban. Tudományos neve Rhaesus serricollis. (11. ábra) A fajnak nincs magyar elnevezése, lévén nálunk nem él.

11. ábra. A Rhaesus serricollis Iránban gyűjtött példánya a Savaria Múzeum gyűjteményében (Fénykép: Dankovics Róbert)

A Rhaesus serricollis a csőszcincérek (Prioninae) alcsaládjának jellegzetes képviselője. Az alcsaládnak Földünkön mintegy 1000 faját ismerjük, ide tartoznak a legnagyobb testméretű cincérek. Hazánkban négy faj fordul elő, a diófacicncér (Aegosoma scabricorne), az ácscincér (Ergates faber), a hegedülő csercincér vagy csőszcincér (Prionus coriarius) és a kecskecincér (Tragosoma depsarium).
A négy faj közül az ácscincér a legnagyobb, hossza akár a hat centimétert is elérheti. A nyugati határszél kiterjedt erdeifenyveseiben viszonylag gyakori, de csak ott, ahol idős fák is megtalálhatók. Múzeumi pályafutásom során egyetlen alkalommal találkoztam vele.
Az Őrségben, a Szalafőhöz tartozó Felsőszeren a múzeumnak kicsiny kutatóháza volt, ahol a területre érkező botanikusok, zoológusok szállhattak meg. A kilencvenes évek közepén minden hónapban egy-egy hetet töltöttünk gyűjtéssel az Őrségben, így gyakori vendégei voltunk a házikónak. Az egyik délután a kamrában pakoltunk, amikor a mennyezet gerendáján vettük észre a termetes cincért. Békésen szemlélődött. Frissen kelt nőstény volt, kitinpáncélja makulátlanul fénylett. A Savaria Múzeum gyűjteményében ez volt a harmadik példánya (12. ábra).

12. ábra. Az ácscincér (Ergates faber) Őrségből származó példánya (Fénykép: Dankovics Róbert)

E rövid kitérő után térjünk vissza Iránba, a Rhaesus serricollis-hoz! Cincérünk az alacsonyan fekvő területeket részesíti előnyben, és soha nem hatol 1000 méternél magasabbra. Lárvája örökkön nedves, korhadó fában táplálkozik, legyen az lábon álló, vagy kidőlt fatörzs. Számos lombhullató fában megél. Fejlődése általában három évig tart. A kifejlett lárva telel át, tavasszal bábozódik, majd rövid bábállapot után, május és augusztus között bújik elő a bogár. Jobbára az alkonyati, éjszakai órákban aktív és vonzza a mesterséges fény is. Ha expedíciónk rövidre szabott ideje engedte volna, érdemes lett volna egy hónap múlva visszatérni. A környék utcai lámpái alatt esténként nagy valószínűséggel találtunk volna a fényre repülő cincérekből. Persze sokkal egyszerűbb lett volna magában az erdő belsejében lámpázással gyűjteni.
A Rhaesus serricollis a Balkán-félsziget országaiban is honos, északon Bulgária középső részéig és Dalmáciáig fordul elő. Igen jelentős állományai élnek Törökországban, és saját gyűjtéseink alapján a Nur Forest Parkban is gyakori lehet. Attraktív megjelenése ellenére a kevésbé veszélyeztetett szaproxilofág bogarak közé tartozik.
A fajt Viktor Ivanovics Mocsulszkij orosz rovarász írta le 1838-ban. Mocsulszkij a cári hadsereg ezredeseként számos katonai küldetésben vett részt, amit mindig kihasznált, hogy rovarokat gyűjthessen. Többször járt az Amerikai Egyesült Államokban, Szibériában, Ázsia és Európa számos országában. Gyakorta igen nehéz terepviszonyok között, korábban ember nem járta területeken dolgozott. Mocsulszkij rengeteg új fajjal és genusszal gazdagította ismereteinket Földünk rovarvilágáról.

Dr. Vig Károly
entomológus, muzeológus
Savaria Múzeum