Schrammel Imre világhírű, Kossuth-díjas keramikusművész. Szakmai méltatások szerint forradalmár, újító, másképp gondolkodó, öntörvényű zseni. Művészete unikális, melyet végigkísér mániákus kísérletező kedve. Életműve történetében Hollóháza egy olyan fordulópont, amely igazolja azt a tézist, hogy márpedig véletlenek nincsenek: minden történésnek megvan az oka, mégha az élet azt később igazolja is. A sors útjai kiszámíthatatlanok, olyannyira, hogy a művész életében egy pillanatnyi elsöprő kudarc később vágyai beteljesedéseként, világsikert generált. Ezt a kudarcot jelentik az ő életében a hollóházi évek.

Schrammel Imre a budapesti Iparművészeti Főiskolán  végez 1957-ben, porcelán szakon, Borsos Miklós tanítványaként. Ezt követően már 1959-ben – mint fiatal, tehetséges tanársegédet – művészeti tanácsadóként a Hollóházi Porcelángyárba küldik, mondván: „Menj, fiam, Hollóházára és váltsd meg a világot!" Megy. Hollóházán kifogástalanul megtanulja a gyári technológiát, a szakma gyakorlati alapjait. Mindemellett azonban -önmagához hűen újít és másképp gondolkozik: hamarosan sajátos, gyűrt, tépett-hajtogatott, elvont figurákat formál a porcelánból. Ám ezek a különös, szürrealisztikus figurák, melyekben a porcelán anyagi lényegét és kifejeződését kereste, túl modernek az akkori szűk levegőjű magyarországi viszonyok közepette. Egyszerűen meghaladják a gyár vezetésének művészeti felfogását, ezért elutasítják ezen forradalmi törekvését. Elbocsátják. A tanulmányait jelentő porcelán alapanyagot -mint a kiteljesedés tervezett eszközét, hosszú időre félre kell tennie. Mivel azokban az időkben a hazai porcelángyárak egy kézben összpontosultak, Schrammel Imre akkor, ott jó időre kirekesztődik a porcelánipar világából és kénytelen új utakat, új anyagot keresni a művészi önmegvalósításhoz. Ez a kudarc az, ami elvezeti egyéni hangvételű, csak rá jellemző anyag- és formahasználatához, amivel aztán meghódítja a világot. Az új kezdet első lépéseként a porcelángyárban megismert tok-samottal (azzal a durva és rendkívül ellenálló kerámia anyaggal, amelyből tokokat készítenek a kemencében kiégő porcelántárgyak számára) kezd kísérletezni, s ezzel elindul művészi pályája kalandos, világsikerre vezető útja. Sőt: az évek múltával méltósággal tér vissza a hazai porcelániparhoz, emelve a Herendi és Zsolnay porcelángyárak itthoni és nemzetközi hírnevét.

Bihari-Bakodi Szilvia
restaurátor