A névnek, Petőfi Sándornak soha meg nem szűnő varázsa van. Elolvassuk, meghallgatjuk, megnézzük, ami hozzá kapcsolódik. Mindnyájan tudunk róla valamit, őrizzük emlékeinkben, példaként állítjuk, mesélünk róla. A Petőfi iránti szeretet, büszkeség fontos része társadalmi és kulturális szocializációnknak. Az életéről, költészetéről napjainkban is folyó kutatásokat világszerte figyelemmel kísérik.

Versei az 1840-es évek elején jelentek meg először nyomtatásban, s évről évre gyarapodott a Petőfi-kultusz életrajzi, életműi kiadásokkal.

Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza című munkáját a Kisfaludy-Társaság 1888-ra hirdetett pályázatára küldte be: „Kivántatik Petőfi Sándor életrajza, fő tekintettel nem annyira a feladatnak aesthetikai oldalára, mint inkább a biographiai anyagnak teljes, pontos, részletes és kritikai összeállítására.” – áll a kötet előszavában. Az I-II. kötet (töredék kötet) 390 oldalas, a címlap előtt Barabás Miklós Petőfi Sándorról 1845-ben készült litográfiája díszíti. Kézhez álló, kis formátumú könyv, egy oldalon 28 sornyi szöveggel. 125 éve, 1896-ban a Franklin – Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda nyomtatta.

Amikor Ferenczi írni kezdte munkáját, alig néhány évtized telt el Petőfi halála óta; a címszereplő olyan személy volt, aki életkoránál fogva javában élhetett volna még. Az életkörülmények és a társadalmi-politikai viszonyok megváltoztak ugyan, de még elevenen élt az 1848 előtti „régi” Magyarország emlékezete, ahogy Petőfi személyes emlékezete is.

1892-ben elindult Havas Adolf Petőfi kiadása, mely egybevetette az addigi kiadásokat, megállapította a versek hiteles szövegeit, beszámolt az idegen nyelvű fordításokról. Ennek a kritikai kiadásnak lett méltó párja Ferenczi Zoltán életrajza.

„A teljesség érdekében elkövette a lehetőt” – vallotta. A maga korában páratlan teljesítményt nyújtott: csak az életrajzot hét éven keresztül írta korábbi feljegyzéseit, visszaemlékezéseket, kéziratokat, sajtóanyagokat, dokumentumokat felhasználva. Bejárta azon helyeket, hol a költő hosszabban időzött, és egy egész országgal levelezett Petőfivel kapcsolatban. Fontosabb forrásait Arany János, Jókai Mór, Pákh Károly, Orlay Petrich Soma, Petőfi István, Prielle Kornélia, Pulszky Ferenc jelentették. Igyekezett minden mozzanatot ellenőrizni és dokumentálni. Végül szinte regénnyé szőtte össze a hős életének epizódjait, hogy hitelessé váljon. Fejezetekre bontva írt a költő szüleiről, tanulóévekről, Aszódról, Pápáról, színészkedésről, katonáskodásról, s így tovább.

A részkutatások eredményei az elmúlt évtizedek során számos ponton módosították az életrajzot. Fontos tényeket, szereplőket más megvilágításban tüntettek föl, állításokat cáfoltak, megváltoztatták a művek keletkezési sorrendjét. Közben új Petőfi-szövegek kerültek elő, másokról pedig kiderült, hogy nem tőle származnak… Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy sem előtte, sem utána – közel száz évig – nem született hasonlóan teljes munka.

Petőfi 2008-as kritikai életrajzát jegyző Kerényi Ferenc szerint Ferenczi Zoltán következetes adatgyűjtése és forráskritikai alapossága volt az oka, hogy az életrajz a Petőfi-filológia sokáig „meg nem haladható, meg nem kerülhető alapművévé” vált. Az 1896-os, háromkötetes életrajz a magyar pozitivista irodalomtörténet-írás egyik mesterműve. A könyv a Történettudományi Osztály gyűjteményének egyik legszebb darabja.

Mészáros Irén
muzeológus
Savaria Múzeum

Felhasznált irodalom

Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza, Kisfaludy Társaság, 1896
Váczy János: Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza. Századok, 1897., 731-736. o.
Dienes András Miért nincs Petőfi életrajzunk? Kortárs, 1958., 456-461.o.
http://www.holmi.org/2009/08/marton-laszlo-szilagyi-marton-ket-biralat-egy-konyvrol-kerenyi-ferenc-petofi-sandor-elete-es-kolteszete-kritikai-eletrajz