A vasi megyeszékhelyen két alkalommal: 1934. március 18-án és 1940. március 2-án adott hangversenyt Bartók Béla. Mindkét koncertet Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete rendezte.
A 20. század első felében Szombathely jelentős komolyzenei központ volt. A zenei műveltség terjesztésében, a komolyzene népszerűsítésében nem kis szerepet vállalt a Kultúregyesület Zenei Szakosztálya, amelynek fúvósokkal kiegészített vonós zenekara 1934-ben együtt muzsikált Bartók Bélával.

Az 1930-as évek második felében súlyos anyagi és személyi jellegű gondok támadtak a Kultúregyesület háza táján. Az 1937-től bekövetkezett átmeneti belső válság ellenére számos nagy sikerű, magas színvonalú produkció valósult meg a zenei szakosztály szervezésében. A hangversenyeken Bartók-művek is megszólaltak.
1940-re, az egyesület fennállásának 40. évfordulójára az anyagi gondok enyhültek. Sor kerülhetett a kultúrház renoválására, újjáalakult a zenekar. Ilyen körülmények között valósulhatott meg Bartók Béla és Zathureczky Ede hangversenye, amely az eredetileg eltervezett időponthoz képest a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt egy hetet késett.
Bartók tisztában volt azzal, hogy a vidéki városok közönsége egyes művek befogadására nincs felkészülve. Egy az 1920-as években kelt levelében így fogalmazott: „Csupán arra kell ügyelni, hogy olyan helyeken, melyek a magyar vidéki városok zenei niveou-ján állnak, ne próbálkozzunk olyan művekkel, mint két hegedűszonátám, vagy zongora-etude-ök és improvizációk. Ezek a művek kellőleg elő nem készített közönséget csupán visszariasztanának...” Ennek ellenére szombathelyi koncertjének programjába – talán az 1934. évi hangverseny kedvező fogadtatására emlékezve – nehezebben befogadható darabokat is beválasztott.

A zeneszakosztály lelkes vezetőinek, elsősorban talán dr. Havass Imre titkárnak köszönhetően felfokozott érdeklődés előzte meg a Bartók – Zathureczky hangversenyt. Az 1940. március 2-án szombaton este 8 órára meghirdetett szonátaest műsorát, amely egyébként Bartók Béla utolsó vidéki fellépése volt az Egyesült Államokba való távozása előtt, az ellentétek játéka jellemezte. A hangverseny Mozart alkotói pályájának egyik késői művével, a kevésbé népszerű A-dúr szonátával kezdődött. Meglepő folytatásként Beethoven „Frühlings-szonátája következett. Szünet után Bartók Béla ifjúkori művével, az I. rapszódiával folytatódott, majd a Kreutzer szonátával ért véget az est. A záró Beethoven-zenedarabot Bartók 1921 és 1941 között hegedűpartnerek egész sorával játszotta, 1934 és 1940 között legtöbbször az európai hangversenytermekben ekkor már jól ismert Zathureczky Edével. A műsor befejeztével a két művész ráadással köszönte meg a mintegy 600 fős közönség szűnni nem akaró tapsait.
A haláltáborban később meggyilkolt kiváló szombathelyi hegedűművésznő, Bárdos Alice férje, Szende László visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a hangversenyen kisebb rendzavarás történt: a Turul Szövetség néhány tagja a karzaton zászlót lobogtatva fejezte ki ellenszenvét Bartók Béla „nemzetietlen művészete” iránt.
Ezen incidenst meg sem említve dr. Havass Imre így méltatta a művészeket a Vasvármegye 1940. március 5-i számában: „De lehet-e egyáltalán ideálisabban összehangolt, lelkileg, zeneileg rokonabb művészlelkeket a feladatokra találni, mint éppen a szombati hangverseny két, világviszonylatban is legelső rangú magyar művészét, akik a géniusz sugallatától megszállott lelkük egész kincsesházát feltárták a szépre, a magasztosra szomjúhozó hallgatóságnak.”

A 85 évvel ezelőtt el­hangzott Bartók-hangverseny emlékét a Savaria Mú­ze­um díszter­mé­nek bejáratánál elhelyezett, szerényen megbúvó márványtábla őrzi.

Bartók Béla második szombathelyi hangversenyének 85. évfordulója alkalmából zenés-verses délutánra hívja a Vasi Múzeumbarát Egylet a múzeum- és zenebarátokat 2025. március 2-án, vasárnap 15 órára, a Savaria Múzeumba.

Bővebb ismertető IDE KATTINVA tekinthető meg.

Tóth Kálmán
múzeumpedagógus
Savaria Múzeum