2022-ben Tóth Zoltán és Gergye László múzeumbarát fémkeresősök kilenc darab római kori ezüstérmét adtak le a Savaria Múzeum Régészeti Osztályán. A következő évben a kőszegi helyszínen tartott mentő feltárás és fémkeresős kutatások során még négy denarius került elő, összesen tehát tizenhárom érmével gyarapodott a Savaria Múzeum numizmatikai gyűjteménye. 

A 13 darab pénz készítésének időszaka az i. e. 2. század második felétől az i. sz. 1. század 40-es évek végéig, mintegy 180 évet ölel át. A denariusokból 11 darab köztársaságkorra datálható és csak kettő nyúlik át a császárkorba, azok is annak az elejére.

Hasonló összetételű - zömmel köztársaság kori pénzeket tartalmazott és Tiberius császárral záródott - az az 57 darabos római éremkincs, amely Pannonia hazai részéről, Szombathelyről (Zarkaháza) származik. Mindkét kincslelet a megyényi földterületet magába foglaló Savaria territóriumán, a Borostyánkőút közvetlen közelében került elő. A denariusok előfordulása nem meglepő a kiemelt jelentőségű észak - dél irányú kereskedelmi főút közelében, hiszen a nemesfémtartalmú érmek a térség árucseréjében alapvető szerepet játszottak már a római hódítást megelőzően is. 

A köztársaság korban (i. e. 2–1. században) készült készült pénzek erősen kopottak, ami hosszú idejű használatot feltételez. Ezt támasztja alá a legkésőbbi - Claudius kori (i. sz. 46-47) - veret, ami alapján feltételezhető, hogy a kincs valószínűleg Pannonia római hódítását követően került a földbe.

A sokáig - akár 100 évig is - használt, magas nemesfémtartalmú denariusok forgalomból való kivonása Nero császár i. sz. 64-es pénzrontását követően kezdődött meg, amikor a kincstárnak már érdekében állt a régi, nehezebb, nagyobb ezüsttartalmú pénzeket beolvasztani.

Az előkerült leletanyag egyik különleges darabja a L. Titurius Sabinus által i. e. 89-ben készíttetett erősen kopott érme. Az előlapon a szabin Tatius király szakállas feje jobbra tekint, a hátlapon pedig három alak látható, a széleken pajzsot tartó férfiak, középen felemelt kezű nő pajzsok között.

De mit is jelent ez az ábrázolás? A monda szerint a szabinok a leányaik elrablását követően Titus Tatius király vezetésével megtámadták Rómát. A fellegvár - a Capitolium - védelmét Spurius Tarpeius parancsnok vezette, az ő lánya volt a Vesta papnőjeként szolgáló Tarpeia, akinek legendáját több latin szerző - Livius, Varro, Propertius - is elmesélte. Az egyes verziók kissé eltérnek, de a lényeg, hogy a szabinok a lányt rávették, hogy titokban engedje be őket a fellegvárba, amit meg is tett. A legtöbb történet szerint az árulást kapzsiságból követte el, amiért cserébe azt kérte, ami a harcosok bal kezét díszítette, értve ezalatt arany karpereceiket. Az ostromlók viszont nem az általa óhajtott drága ékszereikkel, hanem a szintén bal kézben tartott pajzsaikkal halálra sújtották az árulót. Ezt a pillanatot örökítették meg az érme hátlápján. Tarpeia holttestét ezután a Capitolium egyik meredek pontjáról dobták le, ez a hely tarpeii sziklaként vált ismertté és később Róma árulóinak kivégzésére használták.

Anderkó Krisztián
régész, osztályvezető
Savaria Múzeum