Az 1890-es évek Magyarországán a modern közegészségügyi rendszer intézményei nagy mértékű fejlődésnek indultak. Az újabb orvosi ismeretek hasznosítása révén szerveződött az a kórházépítési program, amely során megindult a közkórházak és a szülészeti klinikák létesítése vidéken is. Az állami irányítás alatt kiépülő legkorábbi szakszerű csecsemő- és nővédelmi intézmények, mint a szülésznők kiképzésének helyszínei, egyszerre voltak tanintézetek és kórházak. A magyar bábaképzés színvonalának egységessé tételében, fejlesztésében dr. Tauffer Vilmos (1851-1934) egyetemi orvos-tanár, miniszteri biztos szerzett elévülhetetlen érdemeket. Eredményes munkájának egyikeként létesült a Magyar Királyi Bábaképző Szombathelyen, amely az országban nyolcadikként jött létre. A helyi viszonyok közt Szombathely történetében – az Emberbaráti Egylet 1824-től működő magánkórházát követően – ez volt a második civil egészségügyi intézmény.

A kezdetben 16 ágyas klinika az egészségügyi szolgáltatások terén újat hozott a városban és környékén lakók számára. A célszerűen berendezett bábaképző szülészeti és nőgyógyászati osztályain befogadóképességének korlátai közt ingyenes szakellátásban részesültek a segítségért jelentkezők: a szegényebb társadalmi rétegek feleségei, leányai. Ez azért volt előnyös a helyi társadalom számára, mert az 1892-től kiépülő egészségbiztosítási rendszer még csak részben, keveseknek vagy egyáltalán nem fedezte a szüléssel együtt járó, helyszínre kiszálló szülésznői költségeket. Szombathely város telkén Vas vármegye - 15 évre szóló 1000 koronás - támogatásával épített és fenntartott klinika igazgatásával 1897-ben dr. Reismann Adolfot (1867-1940) bízták meg.

Dr. Reismann mint Tauffer Vilmos tanársegédje a hazai szülészeti ismeretek és gyakorlat művelőinek élvonalából került Budapestről az intézet igazgató-tanári posztjára. Itt hétéves szakmai gyakorlata hátterén, fellépésétől kezdve nagy közmegbecsültség mellett teljesítette szervező és szakmai munkáját 35 éven át. A szombathelyi szülésznőképzés történetével dr. Reismann Adolf neve összeforrt. A nyári és téli öthónapos bentlakásos tanfolyamon való – fizetős vagy ösztöndíjas – részvételre az újságokban és közigazgatási úton is közzétette a felhívást, hogy írni-olvasni tudó, 20-40 év közötti rendezett életvitelű bábajelöltek jelentkezését várják.

A Magyar Ujság című lap 1898. május 17-én beszámolt a Szombathelyen megindult szülésznőképzés elsőként végző csoportjáról: „ A szombathelyi Bábaképző első tanfolyamában serényen folynak az előadások, melyeken 21 növendék nyer alapos kiképzést. A záróvizsgákat f. évi julius hó végén fogják megtartani. Ezen emberbaráti intézetben, hol mintaszerű rend uralkodik, fennállása óta eddig 30 születés fordult elő; a nőgyógyászati osztályon pedig mintegy 20 beteg keresett orvoslást, sőt nem egy esetben nehéz műtétet kellett végezni.”

A lemorzsolódás kezdeti, nagyobb esetszámai tanúsítják, hogy az országos minőségi mércéből a képzőintézmény nem engedett. Az első tanfolyamon ezért látunk a jegyzékben áthúzott növendékeket. Az oktatás magas színvonaláról az első vizsgabizottságban is szereplő Mezihradszky Kálmán megyei főorvos 1898. augusztus 10-én így számolt be hivatalosan:

„Végül tisztelettel jelentem, hogy a szombathelyi bábaképző intézet első tanfolyamának záróvizsgáján, mint a közokt. ügyi miniszter által kiküldött vizsgabiztos résztvettem s örömmel győződtem meg arról, hogy ezen intézet feladata magaslatán áll, s hogy a tanfolyamban részt vett szülésznők Dr. Reismann igazgató tanár vezetése alatt lelkiismeretes, alapos és gondos kiképzésben részesülnek.”

A bábatörzskönyvben az első, 1898-tól megindult minden tanfolyam végeztével a vizsgaidőpont alatti első aláíróként szerepel az igazgató-tanár neve, mint aki a tanfolyamokon részt vevő szülésznők toborzását, felvételét, képzését irányította és a vizsgákat megszervezte. A vizsgabizottság tagjai évente változtak, de az első alkalommal, 1898 júliusában vizsgázó 21 fős csoport dr. Mezihradszky Kálmán Vas vármegye főorvosa, és dr. Alexy Emil Szombathely város főorvosa előtt adott számot tudásáról. A későbbiekben rajtuk kívül (megyei/városi tiszti fő/orvosok dr. Hauler Pál, dr. Tempel Ferenc, dr. Dános József), a bábaképző társintézmények igazgató-tanárai (dr. Konrád Márk Nagyváradról, dr. Velits Dezső Pozsonyból, dr. Dirner Gusztáv Budapestről, dr. Doktor Sándor Pécsről, dr. Kreutzer Károly Nagyszebenből), miniszteri osztálytanácsosok (dr. Tóth Lajos, dr. Hajós Béla) tanúsították a záróvizsgán előadott szülészeti szakismeretek megfelelő színvonalát. Dr. Tauffer Vilmos mint a szülészeti ügyek miniszteri biztosa 1921-1933 közt négyszer is eljött Szombathelyre, a megyeszékhelyen képzett bábák vizsgabizottságában elnökölni.

A bába-jelöltek nyilvántartására vezetett törzskönyv sok érdekességet rögzített. A jelesen vizsgázók között gyakran találunk önálló egzisztenciát építeni kényszerülő/kívánó (elvált, özvegy, férje Amerikába vándorolt) a magyaron kívül egyszerre több nyelven is, pl. horvátul, tótul, németül beszélőket, vagy akik más sikeres szakmából elhivatottság okán képeztették át magukat. Az 1909 nyári tanfolyamon részt vevő 31 fő közül 8 lemorzsolódott. A június 22-én vizsgázók közül öten vizsgáztak jelesre: egy vöröskeresztes ápolónő, egy özvegy napszámosnő, egy ács egy cipész és egy földműves neje, akikben közös volt a szorgalmas hozzáállásuk és hogy mindannyian a 30 év feletti korosztályhoz tartoztak.

A bába-tanulók nyilvántartására vezetett törzskönyv 149 számozott (dupla)oldala 1933. június 27-ig 57 megtartott tanfolyam sikerességét dukumentálja. Ez idő alatt az intézményben 1337 szülésznőnek adtak ki bábaoklevelet.

Keppel Csilla PhD
történész-muzeológus

Felhasznált irodalom:

Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Vas vármegye alispánja közigazgatási bizottságának írt augusztus havi főorvosi jelentés h/1898.

Közegészségügy = Magyar Ujság 1898. május 17. (7. évfolyam, 136. szám) 14. p.

Horváth Boldizsár  -  Illei György: A szombathelyi bábaképző és szülészeti osztály kilenc évtizede. In: Vasi Szemle, 1986. 4. sz. 481-499. p.