Az Országgyűlés a 2022-es és 2023-as esztendőt Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánította a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja születésének 200. évfordulója alkalmából.

A Smidt Múzeum képzőművészeti gyűjteményének része Orlai Petrics Soma festőművész Petőfi Sándort útiládán ülve ábrázoló festménye, amely a költő debreceni vándoréveire emlékezik.
Orlait és Petőfit rokoni szálak fűzték egymáshoz, és szoros barátság alakult ki közöttük az évek során. De hogyan és hol kezdődött kapcsolatuk, amely mindkét művész életművére hatással volt?

 Orlai Petrics Soma: Petőfi Sándor Debrecenben útiládán ülve, 1857 (Smidt Múzeum)

A nemzet költője, a forradalmár, Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön, Petrovics Sándor néven. Iskoláit több városban végezte – Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon és Selmecbányán is tanult –, de időközben családja elszegényedett, és abba kellett hagynia a tanulmányait. A Nemzeti Színháznál dolgozott statisztaként, majd 1839 májusában az egyik rokona, Salkovics Péter földmérnök magához vette Ostffyasszonyfára.

Ostffyasszonyfa, az egykori Salkovics-ház épülete a Petőfi-emléktáblával (Savaria Múzeum, Történettudományi Osztály)

A Vas vármegyei településen Salkovics ötéves fiát tanította, és segített a mérnöki irodában is, a nyári szünidőt pedig vele egykorú rokonaival töltötte, köztük anyai ágon másod-unokatestvérével, Orlai Petrics Somával.

Az 1822-ben Mezőberényben született, később a magyar történeti festészet jeles alakjává váló Orlai így emlékezett első találkozásukra: „… ott állt egy közép magasságú, szikár fahéjszínarcú, törékeny, barna hajú ifjú, villogó fekete szemei fehérét vércsíkok futották át, dacos kifejezésű duzzadt ajka fölött a bajusz csak most serkedzett, hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt fel, s nadrágjával egyszínű szürke cérnakabát födte tagjait. Nem kételkedtem, hogy ez Petőfi Sándor, s komoly hideg arcával kellemetlen benyomást okozott reám, csak midőn nagybátyám e szavakkal, legyetek jó barátok, egymásnak bemutatott, s ajkán és ideges arcán szíves mosoly futott végig és száraz kezét szorításra nyújtotta, oszlott kellemetlen meglepetésem s az első bizalmas beszélgetésben lefolyt óra végképp kitörölte azt, és megteremté halálig tartó változatlan összeköttetésünket s mondhatom benső barátságunkat.”

A két fiú a vakáció alatt bejárta a Kemeneshát vidékét, fürödtek a Rábában, az erdőkben barangoltak, nyúlra vadásztak. Barátságuknak hű lenyomata Petőfi Ostffyasszonyfán írott „Bűvölőn hangzik dalod, óh barátom” kezdetű, Petrics Somához írott verse.

Petőfi Sándor levele Orlai Petrics Somának, 1847 (Petőfi Irodalmi Múzeum)

A nyár végén azonban eredeti terveivel ellentétben Salkovics mégsem támogatta Petőfi soproni továbbtanulását, és sorsára hagyta a fiút, aki ezért katonának állt. A két ifjú útjai így egy időre különváltak, de barátságuk mindvégig megmaradt. Petőfi 1841 őszén a pápai kollégium diákja lett Orlaival és Jókai Mórral. A tanév végén 1842-ban együtt látogatták meg a Jókai-családot Komáromban, Petőfi szüleit Dunavecsén, majd egy hónapot Mezőberényben töltöttek a Petrics-háznál. Orlai többször megfestette barátját. Még pápai diákként lerajzolta Petőfi fekvő alakját, melyet sokáig a mezőberényi Petrics-szőlő kunyhójában őriztek.

Petőfi a pápai évet követően vándorszínészként járta be az országot. 1843–1844 telét Debrecenben, éhezve, fázva töltötte, ahogy azt Egy telem Debrecenben című versében megfogalmazta: „Ujjam megdermedt a hidegben, / És ekkor mire vetemedtem? / Hát mit tehettem egyebet? / Égő pipám / Szorítgatám, / Míg a fagy végre engedett.”

Petőfi Sándor pipája (Petőfi Irodalmi Múzeum)

1856–1857-ben Orlai a debreceni szobában útiládáján ülő, elhivatott, nyomorgó költő témáját több változatban és méretben is megfestette. A fővárosban a Petőfi Irodalmi Múzeumban kettő, a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményében és a BTM Kiscelli Múzeumban egy-egy, vidéken pedig a Smidt Múzeum állandó kiállításában látható az egyetlen ilyen tematikájú festmény. A képen az ablakból kopár táj nyílik, az egyszerű berendezésű szobában, versírás közben látható a köpenybe burkolózó Petőfi alakja, aki egyik kezében tollat, a másikban – a fenti verset megidézve – egy pipát szorongat.

Orlai még számtalan portrét festett Petőfiről, aki a márciusi ifjak egyik vezetőjeként az 1848. március 15-i forradalom eseményeinek egyik főszereplőjévé vált, majd részt vállalt a szabadságharc küzdelmeiben is. 1849. júliusában Petőfi Mezőberénybe utazott feleségével, Szendrey Júliával, és héthónapos fiával, Zoltánnal, és Orlaiéknál szállt meg a családjával. Ekkor készült a festőművész Petőfi Mezőberényben című portréja, ahol a költőt kedvenc mezőberényi gondolkodó székében festette le. Petőfi itt írta a mintegy 850 költeményből álló életműve utolsó darabját, a Szörnyű idő című verset. S innen indult el Bem József táborába Erdélybe, ahol 1849. július 31-én a segesvári csatát követően tűnt el.

Orlai Petrics Soma: Petőfi Mezőberényben, 1849 (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Petőfi Sándor – akinek emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum, emlékház, intézmény, valamint számtalan utcanév, szobor és emléktábla őrzi – életében fontos szerepet játszott ez, a Vas vármegyéből induló örök barátság Orlai Petrics Somával.

Dr. Hollerné Mecséri Annamária
történész, intézményvezető
Smidt Múzeum

Felhasznált irodalom:

Orlai Petrics Soma 1822–1880. Budapest, Balogh Bertalan Művészeti Alapítvány, 2018
Orlai Petrics Soma: Adatok Petőfi életéhez I-II. In: Budapesti Szemle, 1879, 37. szám, 1-19., 38. szám, 336-339. Petőfi-album. Adatok, okmányok és képek Petőfi Sándor diadalútjáról. Budapest, Pesti Napló, 1907
Petőfi Sándor összes költeményei I-II. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1959