2025. ápr 14.

Az európai porcelán születése

írta: Savaria MHV Múzeum

A porcelántárgyak szépsége, fehér színe, vékony, áttetsző fala évszázadok óta rabul ejt mindenkit, bármely földrészen éljen. A Tang-dinasztia idején (7-10. század) megszületett első porcelánedények titkát hiába kutatták utazók és kereskedők, azt nem fedték fel a távol-keleti mesterek.
Európába a 13. századtól kerültek be porcelánedények, figurák, kezdetben diplomáciai ajándékként, később főúri megrendelésre. A porcelán rendkívül drága portéka volt: csak arannyal és ezüsttel lehetett fizetni érte, hosszú és kockázatos úton került az uralkodói udvarokba. A fényűzést, a gazdagságot, a hatalmat szimbolizáló porcelángyűjtemények már a 15. századtól kialakultak kontinensünkön.
A porcelán előállítására a 9. században kísérletet tettek Iránban, ennek eredményeként született meg a fajansz, az 1100-1250 °C-on égetett, fehér, festésre alkalmas, ónmázas kőedény. A Közel-Keletről Európában, Itáliában és Spanyolországban meghonosodott fajanszkészítés legjelentősebb központjai a 15. században Faenzában és Mallorca-szigetén jöttek létre, majd 1653-ban Delftben, amely még ma is működik.

Fajansz a 15. századból, Faenza
/https://www.lavecchiafaenza.it/en/history-of-faenza-ceramics/

A porcelán alapvető alapanyaga a kaolinit-tartalmú kaolin, a földpát és a kvarc, amely Kínában, Japánban természetes formában megtalálható, míg Európában (kevés kivétellel) mesterségesen állítják elő. Az ezek őrleményeinek keverékéből készített vizes massza kiégetéséhez, az üvegesedési fázis eléréséhez, amely a porcelán egyedülálló tulajdonságát képezi, magasabb hőfok, 1250-1400 °C szükséges, mint a fazekasagyagból készített tárgyakéhoz (»950 °C).

kaolinit /https://hu.wikipedia.org/wiki/Kaolinit/

földpát
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6ldp%C3%A1tok/

kvarc
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kvarc/

A porcelánkísérletek általában alkimista laboratóriumokban zajlottak, ahol az arany előállításán kívül a „fehér arany” titkát is szerették volna megtalálni.
Ma már tudjuk, hogy alapvetően két fontos tényezőre kellett rájönni: megtalálni az alapanyagkeveréket és kifejleszteni azt a kemencét, amely biztonságosan tartja a porcelán elkészítéséhez szükséges hőmérsékletet.
A kísérletezésben legközelebb járt a megoldáshoz Francesco Medici, Toscana nagyhercege, aki vicenzai kaolin tartalmú agyag és hegyikristály őrleményéből készített Firenzében 1575 és 1587 között közel 300 tárgyat diplomáciai ajándékként, amelyekből mára körülbelül 60 darab található meg nagy múzeumok gyűjteményeiben. Igaz, ezek még nem voltak olyan tökéletesek, mint kínai társaik, mindenesetre a fajansznál nemesebb, szebb példányok születtek. (https://www.metmuseum.org/art/collection/search?q=Medici+Porcelain+Manufactory&sortBy=Relevance)

Erős Ágost (1670–1733)
https://www.meissen.com/de/geschichte

Erős Ágost szász választófejedelem a művészet és tudomány mecénásaként, gyűjtőként, nagyívű építkezési programjával Drezdát, uralkodásának székhelyét Európa egyik legjelentősebb kulturális központjává alakította.
A legkiválóbb szász természettudósokból 1701-ben létrehozta a Contuberniumot, amelynek fő feladataként a „bölcsek kövének” megtalálását, valamint Szászország természeti erőforrásainak feltárását és optimális felhasználását tűzte ki célul. E célok mellett szerepelt mellékszálon a porcelán előállításának lehetősége is.
Még ez év végén kapott levelet a fejedelem a 19 éves Johann Friedrich Böttgertől (1682–1719), aki Berlinben éppen befejezte gyógyszerészinas-képzését. Böttger alkimistákkal tartott kapcsolatot és maga is kísérletezett mestere laboratóriumában. 1701-ben tanúk előtt bizonyította, hogy képes aranyat előállítani, ám hamarosan lelepleződött a csalás, így menekülni kényszerült. Erős Ágost a legnagyobb titoktartás mellett az ifjú alkimistát Drezdába vitette és a legszigorúbb őrizet mellett végeztette további kísérleteit.

Johann Friedrich Böttger (1682–1719)
https://www.porzellan-museum.com/stiftung/schulmaterial/erfindung-grundschule/

Böttger mellé a fejedelem két európai hírű tudóst rendelt, akik felügyelték és ellenőrizték kutatásait, a laboratóriuma működéséhez szükséges anyagokat, eszközöket biztosították, valamint tudományos felfedezéseiket osztották meg vele. E két tudós Ehrenfried Walther von Tschirnhaus (1651-1708) matematikus, fizikus és Gottfried Pabst von Ohain (1656 – 1729) bányamérnök, kohászati vegyész volt. Bár mindketten tisztában voltak azzal, hogy aranyat nem lehet mesterségesen előállítani és ez az ifjúnak nem sikerülhet, a fejedelem töretlenül kitartott a kísérletek folytatása mellett Böttger számtalan kudarca, halogatása, magyarázkodása ellenére.

Ehrenfried Walther von Tschirnhaus (1651-1708)
https://de.wikipedia.org/wiki/Ehrenfried_Walther_von_Tschirnhaus

Pabst von Ohain 1705-ben írt levelet Erős Ágostnak és a Contubernium tagjainak, amelyben részletesen kifejtette az arany előállításának képtelenségét, így végre meggyőzte őket arról, hogy térjenek át a porcelánkísérletekre. 1705-től bányászokat, kohászokat és kemenceépítő mestereket állítottak a kísérlet szolgálatába.
Az európai porcelán felfedezésének évét 1709-re teszik, attól a levéltől számítják, amelyben Böttger beszámolt arról, hogy gyártásra kész festhető porcelánt hozott létre. Prof., Dr. Nicholas Zumbulyadis (1946–) cikke[1] azonban rávilágít arra, hogy ennél jóval korábbra kell tenni a felfedezés pillanatát, hiszen a levél megírása előtt már készült feljegyzés arról, hogy Böttger bemutatott egy porcelán – ma már tudjuk, hogy kőcserép -, tehát magas hőfokon égetett agyagból készült edényt a fejedelemnek, valamint az adott időszakban kemencefejlesztéssel foglalkozott.
A Nagy Északi Háború ideje alatt, 1707-ben Erős Ágost attól tartott, hogy Böttgert a svédek „ellopják” tőle, ezért bezáratta Königsteinbe, ahol a tűzveszélyes hely miatt laboratóriumába nem lehetett kemencét építeni, miközben a kísérleteket nem hagyhatta abba. Tschirnhaus javasolta, hogy találmányát, az anyagok olvasztásához korábban kifejlesztett és gyártott gyújtólencsét használják fel, amely egészen kis, néhány négyzetcentiméteres területen sokkal magasabb hőfokot tudott létrehozni a napsugarak fókuszálásával, mint az akkor használt kemencék. (Ma már tudjuk, hogy ez 1500-1600 °C -ot jelentett.)

E.W. von Tschirnhaus által gyártott kettős fókuszlencsés készülék, 1690 körül; Zwinger Matematikai-Fizikai Szalon, Drezda (BV6) - https://skd-online-collection.skd.museum/Details/Index/316931

A kísérletek során Böttger is az európai ötvösök, arany-, ezüstművesek műhelyeiben, az alkimista laboratóriumokban elterjedt hesseni tégelyeket használta, amelyek jól bírták a magas hőmérsékletet a fémek olvasztásához. Ám akkor, amikor Tschirnhaus lencséjével 1000 °C feletti hőn olvasztottak különböző anyagokat, maguk a tégelyek kezdtek „üvegesedni”. Ez volt az a pillanat, amikor megtalálták a porcelánkészítéshez szükséges hőfokot és azt az alapanyagot, amely a kőcserép előállításához vezetett. Pabst von Ohain, aki Szászországban kora legkiválóbb bányamérnökének és vegyészének számított, a megfelelő anyag felkutatásával lendítette tovább a kísérletet.

hesseni olvasztótégely
https://www.faz.net/aktuell/wissen/physik-mehr/toepferkunst-high-tech-aus-dem-mittelalter-1383493.html

Böttger kísérletének eredményei:

kőcserép
https://porzellansammlung.skd.museum/en/exhibitions/redesign-of-the-boettger-room/

máz nélküli porcelán
https://porzellansammlung.skd.museum/en/exhibitions/redesign-of-the-boettger-room/

Az elkövetkező két év kellett a fehér porcelánhoz szükséges anyagok arányainak megtalálásához, valamint a magas hőfokot biztonságosan tartó kemencék fejlesztéséhez. A kutatás eredményeként Európában először, 1710. június 6-án Meissenben elindult a porcelángyártás.

A meisseni porcelán jelzései
https://www.porzellan-museum.com/entdecken/blaue-schwerter

(A szöveg a 2025. február 27-én elhangzott előadás rövidített változata)

Czenki Zsuzsanna
esztéta, ált. igazgatóhelyettes
Savaria Múzeum

[1] Nicholas Zumbulyadis: BÖTTGER’S EUREKA! : NEW INSIGHTS INTO THE EUROPEAN REINVENTION OF PORCELAIN
BULLETIN FOR THE HISTORY OF CHEMISTRY
Division of the History of Chemistry of the American Chemical Society/ VOLUME 35 Number 1 2010

Felhasznált irodalom: