Egyszer egy illetékes főember azt álmodta, hogy pillepalack lett. De felébredve nem tudta, hogy ő álmodik-e, vagy a pillepalack álmodja most őt… (E kissé átalakított, eredetileg délkelet-ázsiai gondolat-motívum legyen rövid tanmesénk mottója.)

Összegyűlt pillepalack-uszadéktömeg. Gyöngyös patak, Herény, 2003. július 28. (fénykép: Balogh Lajos)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy városszéli gyermek, aki szüleitől hallotta, hogy az ő idejükben egy-egy bambisüveg sok-sok visszaváltás során, hosszú időn keresztül szolgálta a szomjazókat. Nem úgy ma, amikor literenként felesleges hulladékká válik egy-egy buborékvizes vagy cukrosvizes könnyű műanyagpalack, költői nevén pillepalack. A sokféleség változatos skáláját felvonultató gazdaságkor-jelképek zöme jobb esetben a hivatalos szeméttelepekre kerül. Ez azonban csak művigasz, inkább tüneti kezelés vagy struccpolitika, hiszen itt sem bomlanak le soha. (Ha meg elégetik őket, akkor a levegőt szennyezik.) Mindazonáltal egyes lelki- és ökológiai ismeret nélküli Homo sapiens-ek nagyon sokat úton-útfélen szanaszét hajigálnak, sőt, Európába tartó (?) autójukkal az erdőszélekre, vízpartokra borogatják jellemükről árulkodó éktelen kupacaikat. Ettől aztán szomorú lesz, szinte sír a táj – környezetünk – aminek minősége mindnyájunk testi és lelki egészségi állapotával is összefügg.

Feltorlódott faágak és műanyagszemét, hűtőszekrénnyel. Perint patak, Újperint, 2007. március 29-én (fénykép: Balogh Lajos)

E napról-napra siralmasabb gondok megoldása sokat foglalkoztatta az egyszeri gyermeket, aki egy szép napon (nem biztos, hogy éjjelen) azt álmodta, hogy illetékes főember lett. Hivatalba lépésének első napján kezdeményezte a visszaválthatatlan pillepalackok forgalmazásának betiltását, illetve visszavételük kötelezővé tételét. A gyártói-forgalmazói-eladói-vásárlói lánc minden résztvevőjét érdekeltté tette a pillepalackok visszakerülésében. Az újrahasznosítás érdekében is ösztönző gazdasági rendelkezéseket hozott. (Mindezt a válogató – szelektív – hulladékgyűjtés a mainál jóval szélesebb körű elterjesztésének szándéka, programja keretében tette.) Újra terjedni kezdtek a sokszor használható, visszaváltható, beolvasztással újrahasznosítható üvegek is. Ahogy telt az idő, e korszakalkotó intézkedések következtében, valamint a szemetelőknél kisebb számú szemétszedők szorgos, áldott kezei nyomán egyre kevesebb pillepalack szennyezte a patakokat, folyókat, erdőszéleket, környezetünket. Minden, még a pillepalackok visszaválthatatlanságáról tehető illetékesek lelkiismerete is tisztább lett, hiszen a jó irányú változások nyomán az ő gyermekeiknek is tisztább környezet adatott. Így hozott az idő egyre szebb napokat a tájra s a benne élő lényekre, köztük az emberekre is…

Szeméthegy, zömmel műanyagból. Manila, Fülöp-szigetek (fénykép: Noel Celis, AFP)

Sajnos azonban végül mindenki arra ébredt, hogy mindez csak álom volt. Az idők folyamán a pillepalackok özönlöttek tovább a vizeken, s a mindenkori illetékes főemberek tehetetlenül nézték tovább mi folyik itt. A viták parttalanok maradtak, a partok vitatható tisztaságúak. Mindezt látva a gyermek újra a patakra indult, hogy folytassa pillepalack-gyűjtő vízmalom-harcát virágai, vízimadarai, élő pilléi megmentése érdekében. Közben pedig arra gondolt: mennyire felnézne arra a magas beosztású illetékes főemberre, aki a pillepalackok szellemét vissza tudná záratni a rossz álmok világába. Az igazi, élő pillék birodalmát pedig megszabadítaná a pillepalackok nyomasztóan növekvő műanyagbazár' (így!) világától. Természetesen tudta, hogy ebben a – fejlődésnek nevezett valami kényszere által üldözött – szép új világban a mégoly jó szándékú illetékes főembereknek sem könnyű álmaikat megvalósítaniuk. De azt már nem tudta, hogy vajon meddig kell még mindnyájunknak elszenvedni, tűrni a műanyaghulladékok özönlését? Nekünk: virágoknak, pilléknek, vízimadaraknak, gyermekeknek és felnőtteknek?! Kedves szemetelők, a pillepalackok visszaválthatatlanságáról tehető illetékesek, főemberek, kérünk benneteket, álmodjatok velünk!Az egykori Szombathely–Rohonc vasútvonal Olad és Kámon közötti töltése és a Sínoldali-mocsár mellékének megtisztítása a szerző által szervezett akció keretében, a Gothard Jenő Általános Iskola, a Herman Ottó és a Savaria Szakközépiskolák tanulóinak részvételével, 2006. április 21-én (fénykép: Balogh Lajos)

Balogh Lajos
botanikus-muzeológus
Savaria Múzeum

Utószó

A fenti írás (fényképek nélkül) eredetileg 2004. április 3-án, a Savaria Fórum 12. évfolyama 12. számának 7. oldalán jelent meg. Hazánkban azóta javult a helyzet, köszönhetően a válogató (szelektív) hulladékgyűjtés, s remélhetőleg a környezettudatos szemlélet terjedésének is, s noha az egyik leggyakoribb műanyag csomagolóanyagot jelentő pillepalackok visszaváltási lehetősége is küszöbön áll, a történetben felvetett probléma a hazánkba érkező egyes vízfolyások révén, illetve világléptékben sajnos ma is kínzóan időszerű... (Balogh Lajos)

Televíz’ – szabadúszó, kidobott tévékészülék. Gyöngyös patak, Szombathely, 2022. március 12. (fénykép: Balogh Lajos)