Ha meg akarjuk vizsgálni azt, hogy a savariai Isis-szentély milyen kultikus felszereléssel rendelkezett a római korban három nyomon indulhatunk el. Elolvashatjuk az ókori írók témába vágó műveit, valamint azokat a kőbe vésett feliratokat, melyek az Isis-kultuszhoz kötődnek. Alaposan szemügyre vehetjük az ókorból ránk maradt képi forrásokat, falfestményeket és domborműveket. Végül megvizsgálhatjuk a régészeti leleteket, melyek sokszor eredeti kontextusukból kiszakítva maradnak ránk.

Az írott források közül érdemes kiemelni a Kr. u. 2. században élt Apuleius Metamorphoses (Az aranyszamár) című művét, melyben az író, a főszereplőn keresztül, beszámol az Isis-kultuszban szerzett élményeiről. Ezenkívül Plutarchos De Iside et Osiride című munkája alapvető forrás az alexandriai istenek kultuszának megértéséhez.

Apuleius Metamorphoses latin nyelvű kiadásának címlapja – John Price, 1650 (fotó: Wikipédia)

Igazi ritkaságok a déloszi Serapeion C szentélyben fennmaradt listák, melyek tartalmazzák az instrumenta sacrat, azaz a szentély szakrális felszerelését a Kr. e. 2. század közepétől az 1. század kezdetéig. A listák egyfajta leltárnak tekinthetők, melyek segítségével számontartották a teljes kultusz felszerelést, valamint azokat a felajánlásokat és ajándékokat (votívokat), amelyeket a hívők az isteneknek szenteltek. Néhány példa a listából: aranydiadémok, ezüst csészék, libációhoz használt tálak (phiale), kisméretű boros kancsó, oroszlán lábú füstölőtál tűzálló ráccsal, kis dobozokban füstöléshez használt alapanyagok dobozokban, egy kisméretű oltár, egy asztal, különféle istenszobrok, mécsesek stb.

A feliratokon túl az Isis-kultuszhoz köthető pompeii és herculaneumi falfestmények igazi csemegeként szolgálhatnak. A herculaneumi freskón megjelenő szertartás jeleneten megfigyelhetjük a papok és hívők fehér viseletét, a résztvevők elhelyezkedését, a rituáléhoz használt eszközöket és a környezetet. A freskón ábrázolt szertartás jól összeegyeztethető Apuleius leírásával is.

Szertartás jelenet látható a Herculaneumból származó falfestményen (Museo Archeologico Nazionale di Napoli)

A savariai Iseumban azok a régészeti leletek, melyek az instrumenta sacrahoz köthetők, igen kis számban láttak napvilágot. Ennek lehetséges oka, hogy a szentély Kr. u. 4. század eleji bezárásakor a drágább, “szentebb” tárgyakat az Isis papok magukkal vitték. A szentély egyik legfontosabb eleme, az istennő jelenlétét szimbolizáló kultuszszobor Szombathelyről nem ismert. A kultuszszobor nagyon ritkán található meg eredeti kontextusában, ezen ritka esetek közé tartozik Isis márványszobra a macedóniai Stobiban.

Az Isis-szentély feltárása Stobiban, a kép bal alsó részén látható az istennő szobra fekvő helyzetben
(Blaževska & Radnjanski 2015: 241, Fig. 4)

Habár kultuszszobor nem maradt ránk, vannak kisméretű márványszobrokhoz tartozó töredékek, melyek alkalmasak voltak rá, hogy a körmenetekben a papok körbehordozzák. Az egyik töredék Serapis szobrához, a másik egy istennő (esetleg papnő) szobrához tartozott. A kultuszszobor mellett a napóra (horologium) is a szentély alapvető felszerelése volt, minthogy a szertartásokat meghatározott időben végezték. Az Iseumban nem maradt fenn ilyen eszköz, de minden bizonnyal rendelkezett vele a római korban.

Két, kisméretű szoborhoz tartozó töredék az Iseumból (fotó: Vizi Péter)

A szentélyben a szertartások során füstöléssel, fényekkel, illatokkal és zenei aláfestéssel, valamint az ezekhez használt eszközökkel hatottak a hívők érzékszerveire, ezáltal olyan kultikus légkört teremtettek, melyben a résztvevők még közelebbinek érezhették az istennő jelenlétét.   

A szertartásokhoz használt különleges eszközök, mint a vizeskorsó (hydria), a nyeles tál (patera), a mécsesek, csörgő hangszerek bronzból vagy nemesfémből készültek. Ilyen eszközök nem maradtak ránk a szentélyből, de az Egyeden talált díszes korsó és patera egykori birtokosa akár a savariai szentély is lehetett. Habár az Iseumban a szisztrum csak ábrázolásokon maradt fenn, az ásatások során három bronz csengettyű is napvilágot látott. 

Bronz csengettyűk az Iseumból (fotó: Vizi Péter, Tárczy Tamás)

A szentély másodlagos felszereléséhez tartoztak azok az eszközök, amelyek olcsóbb alapanyagokból készültek, de a szentély mindennapi életében és szertartásaiban is használatban voltak úgy, mint a kerámia füstölőtálak, háromlábú edények, mécsesek és dörzstálak, valamint a közös lakomák asztali edényei.

Horváth Bianka
régész
Iseum Savariense

Felhasznált irodalom:

2013. Blaževska & J. Radnjanski: The Temple of Isis at Stobi. In: V. B. Grozdanova, L. Bricault & M. J. Versluys (eds.): Romanising Oriental Gods? Religious transformations in the Balkan provinces in the Roman period. New finds and novel perspectives. Proceedings of the International Symposium. Skopje, 18–21 September 2013. Skopje 2015.

J.-L. Podvin: Sacral Inventories and Archaeological Reality in the Isis Sanctuaries outside Egypt (Late Hellenistic and Roman Periods). Studies in Ancient Art and Civilization 25 (2021) 145-160.

Delosi Serapeion C listákhoz: Inventories Regarding Sarapis Sanctuary C with Therapeutists and Sarapiasts (155/154 BCE)