Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese kötetében lévő, A két lány meg a vasorrú banya című meséjének végén a banya beteljesíti a mesében hangoztatott fenyegetését: „Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utolérlek, legerebenezlek! […] A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt, jól legerebenezte...” 

Megijedne-e ma a mesét hallgató/mondó/olvasó, ha ehhez a részhez érne a történetben? Ha maga előtt látja a lapát alakú, nyeles faeszközt, melyből több sor hegyes szeg áll ki, akkor minden valószínűséggel igen.

Gereben használat közben
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum adattárában lévő MNÉA-D 11839 leltári számú felvétel

Fenyegetőeszközként a mesékben és/vagy a hétköznapi szófordulatokban jelent meg a gereben, a hétköznapokban sokkal inkább a lenfeldolgozás során vették hasznát. A magyar parasztság hétköznapi gyakorlatában hosszú ideig fennmaradt a textíliák otthoni előállításának gyakorlata, melynek magyarázata abban keresendő, hogy eme hosszadalmas folyamat tökéletesen illett a főként nyárra koncentrálódó mezőgazdasági munkákhoz. A len (vagy egyes térségekben a kender) finom rostjainak fonallá fonása, majd ebből textília készítése több lépésből áll, mely lépések alábbi felsorolásából láthatjuk, hogy a választott tárgyunk csupán egy munkafázisban vehető igénybe: 

• vetés, majd nyűvés (azaz a lenszárak gyökerestől való kitépése a földből)
• áztatás (a növény kévéstől való áztatása körülbelül két hetet vett igénybe)
• törés (különböző eszközökkel, melyek közül talán a legismertebb a tiloló)
• rostfésülés (erre szolgáló rostfésűvel, melynek neve gereben)
• fonás (majd a fonal feldolgozása)
• szövés

Gereben
A Savaria Múzeum Néprajztudományi Osztályának gyűjteményében lévő 60.321.28 leltári számú tárgyról készült felvétel

A gerebenen átfésült rostokat osztályozták: a jobb minőségű rostszálakból finomabb textíliákat, a fésűben maradt kócokból pedig jórészt zsákokat, durvább szövésű lepedőket készítettek. A minél finomabb anyag eléréséhez nem csak egy, hanem több fésűt is használtak.
A felsorolt munkákból a legnagyobb időt a fonás tette ki, mely a család nőtagjainak feladata volt november hónaptól kezdve. A hosszú, fáradalmas munkát a falu asszonyai együtt végezték a a fonókban. Ezek a társas alkalmak nyújtottak lehetőséget a szórakozásra, illetve a fiataloknak az ismerkedésre.

A gyakorlatban az alábbi videón lehet megnézni a lenfésülés folyamatát, az ilyen technikával készült háztartási textíliákat pedig – nyitvatartási időben – a Vasi Skanzen épületeiben nézhetik meg az érdeklődők.

https://www.youtube.com/watch?v=3bNQTfYc9WY&ab_channel=Peasantartcraft

Kmellár Viktória
néprajzkutató, Intézményvezető
Vasi Skanzen

Felhasznált irodalom:

ILLYÉS Gyula
            1953    Hetvenhét magyar népmese. Móra Kiadó, Budapest
https://terebess.hu/keletkultinfo/77.pdf, letöltés dátuma: 2024. január 10.

DOMOKOS Ottó (főszerk)
            1991    Magyar Néprajz III. Kézművesség. Akadémiai Kiadó, Budapest
https://mek.oszk.hu/02100/02152/html/, letöltés dátuma: 2024. január 10.

SZOLNOKY Lajos
            1979    gereben szócikk. In Magyar Néprajzi Lexikon, Második kötet F–Ka. Akadémiai Kiadó, Budapest
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/, letöltés dátuma: 2024. január 10.