Egy műtárgy keletkezése időfolyamba szúrt mérföldkő. Az alkotás a létrejövetel pillanatában egyszerre emlékművé is válik, a kor, az év, a pillanat emlékművévé, melyben megszületett. Nagyon sok mindent megtudhatunk egy adott korról, ha a benne született műtárgyakat vizsgáljuk. Nem csak az uralkodó stílusokat, a divatos technikákat ismerhetjük meg, de képet kaphatunk a művészeket foglalkoztató kérdésekről is, melyek szobron, képen, zenén végigvonulnak, feltűnnek.

Nincs ez másképpen a hónap választott műtárgyának esetében sem. Király Vilmos szobrászművész bronzba álmodott szobra a kilencvenes évek elején született, egészen pontosan 1998-ban. Ez egy több szempontból is izgalmas időpont. A megváltozó történelemkép, az új kontextusba kerülő múlt, ledőlő és újonnan épülő emlékművek időszaka. Emellett pedig a közelgő ezredforduló ideje is, mely szintén magában hordozta a visszatekintő melankólia, az emlékezés és a jövővárás ellentmondásos érzelem-keverékét.

Ez a különleges hangulat, világérzés visszaköszön Király Vilmos szobrában is. A viaszveszejtéses technikával készült bronzalkotásról így mesélt a művész: „Az ideám volt: kő nélküli emlékmű /sírkő/ csak a rátekeredett növények, levelek ölelik át az eltűnt elporladt, elsüllyedt sírkövet. Az egész egy elolvashatatlan felirattá változik” 

A mű egy 2019-es pályázat során került a Szombathelyi Képtár gyűjteményébe, ezzel pedig újabb jelentős alkotással bővült a már így is komoly alkotókat sorai között tudó plasztikai gyűjtemény. (Többek között Ferenczy Béni, Vedres Márk, Berczeller Rezső, Bokros Birman Dezső, Borsos Miklós, Samu Géza, Körösényi Tamás, Jovánovics György, Móder Rezső művei is megtalálhatók itt.) Király Vilmos tagja volt a Magyar Alkotóművészek országos egyesületének, a Szobrász Társaságnak, a Szobrász Szövetségnek, az Érem Szakosztálynak, alapító tagja a Számítógépes Grafikai Társaságnak és az ART9 kortárs művészeti galériának. 2021.04.03-án hunyt el.

Műve elmúlt, eltemetett, várt, és soha be nem teljesült emlékek, ígéretek, ötletek temetőjének részletét ábrázolja. Az évek során pedig ez a mű is emlékművé vált, hiszen az 1990-es évek változásaira, egykori lendületére, ígéreteire és reményeire lassan harminc év távlatából tekinthetünk vissza. Pontosabban tekinthetnénk.

Kívánatos lenne nagyszabású kiállításban bemutatni az ezredforduló izgalmas, útkereső időszakában született alkotásokat, melyben ez a mű is helyet kaphatna, és mely kiállítás keretében alkalmunk nyílhatna szembenézni az egyre távolodó közelmúlttal, amíg az végérvényesen el nem tűnik a horizonton túl. Mert hamarosan már csak az elporladt sírköveket körbefonó növények maradnak.  

Király Márton
művészettörténész
Szombathelyi Képtár