74 éve, a második világháború végéhez közeledve, 1945. március 4-én az amerikai légierő súlyos bombatámadást hajtott végre Szombathely ellen. A várost és a szombathelyi püspökséget helyrehozhatatlan károk érték. 4471 lakóházból 3575 megsérült, elpusztult a városháza, találatot kapott a székesegyház és a püspöki palota is.

A szombathelyi székesegyház építését 1791-ben kezdték meg Melchior Hefele építész tervei alapján, az alapkövet augusztus 29-én tette le Szily János püspök. A szobrászati díszítések elkészítésére a püspök 1795-ben Philipp Jakob Prokopp szobrászművésszel kötött szerződést. Ebből kiindulva az ő műhelyének terméke lehet az az angyal- vagy puttószobor, amely az eredeti későbarokk épületdíszítés része volt, és amelynek töredéke később a Smidt Múzeumhoz került.

A gipsz szoborfej-töredék arcának bájos arányai és csigás haja alapján angyal- vagy puttószobor fejeként azonosítható. A bombázás által a templomban okozott óriási pusztításhoz képest a fej egészében épségben maradt, a kisebb kopásoktól eltekintve jó állapotban. Állánál és nyakánál törött el, így megfigyelhető az üreges kiképzésű belseje is. A benne látható két erős drótszál a rögzítésére szolgálhatott. Mivel elölnézetre komponált, fejének és hajának hátoldala egyszerűbb kiképzésű, faragása kevésbé aprólékos. Méretét tekintve egy ember fejének majdnem háromszorosa, ennek alapján vélhetően központi helyen, a székesegyház szentélyében, a hívektől távolabb, az egykori főoltárkép fölött vagy akörül foglalhatott helyet, több hasonló társával együtt. A bombatalálat előtti székesegyház belső tereiről sajnos nem állnak rendelkezésre jó minőségű, a belső díszítés részleteit is megörökítő fotók, emiatt – és egyéb korabeli templomok díszítését megfigyelve – csak valószínűsíteni lehet, hogy a puttófejnek nem volt teste, a fej önmagában, esetleg szárnyakkal kiegészítve „lebegett” a főoltár körüli glóriában a felhők között.

Smidt Múzeum