2019. már 11.

Brazíliai achátgeódák

írta: Savaria MHV Múzeum
Brazíliai achátgeódák

A kvarc az egyik leggyakoribb ásványunk. Kvarcból áll a puszták, a sivatagok, a tavak, s részben a tengerek homokja, a folyóágyak kavicsa és a homokkő is. Bármerre tekintünk környezetünkben, biztosan jelen van a kvarc. Ha máshol nem, a kvarcóránkban.

img_9045.jpg

A kvarc szilícium-dioxid, képlete SiO2. Ezt az egyszerű formulát azonban csak az 1860-as években sikerült megnyugtatóan tisztázni. A kvarcnak nemcsak a képlete, de a szerkezete is egyszerű: minden szilíciumatomot négy, tőle egyforma távolságban elhelyezkedő oxigénatom vesz körül. Vagyis minden szilíciumatom egy tetraéder közepén üldögél, amelynek minden csúcsán egy oxigénatom foglal helyet. Az így kialakuló szerkezet igen stabil, ezért nem véletlen, hogy a kvarc meglehetősen kemény.

A természetben számos kvarcváltozat ismert, s ezeknek csak egy része fordul elő kristályként. A „kristály” szót eredetileg kizárólag a kvarc megnevezésére használták, mégpedig a színtelen, víztiszta hegyikristályra! Az Alpokban előkerülő, a jégre emlékeztetően tiszta és átlátszó, néha légbuborékokat vagy zárványokat is tartalmazó kvarcképződményeket az ókor természettudósai örökre fagyott jégnek vélték.

A teljesen tiszta kvarc színtelen, átlátszó ásvány. A szennyezőanyagok rendkívül csekély mennyisége azonban igen változatos színűre festheti. A szennyezés gyakorisága miatt a kvarc egyike a legszíngazdagabb ásványoknak.

A kristályos kvarc színeit zömében úgynevezett színcentrumok okozzák. Ezek olyan kristályszerkezeti hibák, amelyek létrejöttéhez radioaktív sugárzás és a szilíciumot helyettesítő „idegen” kationok kellenek. A színt hozó „idegen” a barnás füstkvarcban a vas(III)-ion, a lila színű ametisztben az alumínium, a sárga színű citrinben szintén az alumínium, a rózsakvarcban a titán, az alumínium és a foszfor. A kvarc sokszínűségét okozó tényezőknek azonban még csak egy részét sikerült tisztázni, és a pontos mechanizmus napjainkban is vitatott.

A kvarc ugyanakkor korántsem mindig jól láthatóan kristályos. Amikor a forró, kovás oldatokban vagy átkristályosodó kovaanyagban egyszerre sok helyen indul meg a kvarckristályok képződése, a végeredmény egy olyan kőzetszerű ásványhalmaz lesz, mely csak mikroszkóppal látható mikrokristályokból áll. A mikrokristályos kvarc egyik fajtája a szálas felépítésű kalcedon.

A kalcedonban a keletkezés körülményeitől függően más kvarcmódosulatok és további finomszemcsés ásványok is megtalálhatók. A kalcedonban mindez még a ritmusos kiválás és átkristályosodás, illetve a szemcseméret-változás okozta sávos mintázatokkal kombinálódhat. Ezeket a kalcedon-változatokat nevezzük achátnak, régi magyar szóval agátnak. Az ásvány neve a szicíliai Achates (görögül Αχατης) folyó nevéből származik, ahol Plinius szerint először bukkantak rá. Az achátot Theophrasztosz már 2300 évvel ezelőtt is e néven említette A kövekről című művében.

img_9047.jpg

A bemutatott achátgeódák Brazíliából származnak, ahol hatalmas mennyiségben fordulnak elő. A geódát kerekded, vulkanikus vagy üledékes kőzetüregben fejlődő, általában az üreg falától a középpont felé növő mikrokristályok és szabad szemmel is látható kristályok tömege alkotja. A vulkáni kőzetben – a sajthoz hasonlóan – gázhólyagüregek képződnek. A későbbiek során, megfelelő feltételek mellett a mélyből felszivárgó forró kovás oldatokból ezekben az üregekben válik ki az achát tömegét alkotó mikrokristályos kvarc, majd a kvarckristályok. A legnagyobb geódák átmérője több méter is lehet, és a természettudományi múzeumok legféltettebb kincsei közé tartoznak.

dr. Vig Károly
Savaria Múzeum

Fotó: Ferencz Eszter

Szólj hozzá