A Kossuth Lajos utca és Kiskar utca sarkán álló hatalmas beépítetlen telek, az egykor ÉDÁSZ-telep feltárása számos régészeti érdekességet eredményezett. A 2007 és 2009 között folytatott ásatások során Savaria déli külvárosának lakóházait, utcák és csatornák részleteit, föld alatti római pincét tártak fel a múzeum munkatársai, de itt kerültek napvilágra a római település vallástörténetének értékes emlékei, az egykor szentélyben állt Mithras-oltárok is.

Az itt végzett kutatás azonban Szombathely történeti földrajza, késő középkori – kora újkori erődítésének megismerése terén is rendkívüli eredményekkel szolgált. A telket ugyanis északnyugat–délkelet irányban egy patakmeder, a Perint egykori főágának nyomvonala szeli át, amely a középkorban a város külső erődítésének vizesárka is volt. Az árok belső oldalán cölöpökből és vesszőfonásból álló faszerkezetű védmű állt, amit az eddig csak írásos forrásokból ismert palánkfallal lehetett azonosítani. A famaradványok évgyűrűinek vizsgálata (dendrokronológia) alapján tudjuk, hogy a rönköket 1602-ben vágták ki és használták fel a város megerődítéséhez.

Szombathely védelmét részben római épületek, köztük az Iseum köveinek felhasználásával épített kőfalak alkották, emellett fagerendákból és vesszőfonatokból készült egyszerűbb erődítéseket is emeltek, amelyek romlékony anyagból lévén, nem maradtak fenn az utókor számára. A szerencsés lelet az első - és mindmáig egyetlen - régészetileg megfogható emléke a mezőváros palánkjának.

A feltárt és konzervált maradványok az Iseumban, a Savaria underground időszaki kiállítás részeként tekinthetők meg.

Sosztarits Ottó
régész, intézményvezető-helyettes
Iseum Savariense