Eredetileg egyszerűen falmászó volt, majd a későbbi korokban párhuzamosan emlegették falfutó, falmászó fakúsz, kőmászó, kőszáli falmászó, kőfali harkály és sziklakúszó néven is. Mai nevén az 1899-ben megjelent Magyarország madarai című könyvben jelent meg először. Névadója nem más, mint a Savaria Múzeum természettudományi gyűjteményének alapítója, a Természettudományi Tár első vezetője, Chernel István. Kiss Jenő, Keve Andrásra hivatkozó közlése szerint Chernel a madár hajnalpírra emlékeztető szárnyfoltja alapján alkotta a faj nevét, s lett a falmászóból végül hajnalmadár (Tichodroma muraria).

Korábbi neveihez híven nem a hajnali égbolton, sokkal inkább a magas hegyek sziklaszirtjein kell keresni annak, ki élőben kívánja megcsodálni. Még ott is kell némi szerencse, hogy a szürke árnyalataiba öltözött madarat meglássuk. Szárnyának málnapiros foltja ugyanis csak akkor válik láthatóvá, ha a hajnalmadár megmutatja. Röpte akár egy trópusi pillangóé, a kerek szárnyak fekete kézevezőin a fehér foltok és a piros mintázat úgy villan elő.

A rovarevő madár a telet az alacsonyabb térszíneken tölti, így október és április között téli vendégként szinte minden évben megfigyelhető néhány egyede hazánk középhegységeinek sziklás vidékein is. Szikláknak tekinti többek között az Esztergomi Bazilikát, a Cseszneki várat, a Tatai Szent Kereszt templomot, vagy a lilafüredi Palotaszállót és még sok más ember alkotta szirtet is.

A bemutatott példány is akkor került Molnár Lajos gyűjteményébe és lett műtárgy, amikor 115 évvel ezelőtt, 1905. január 20-án Németújvár (ma Güssing) várának ormát meglátogatta. A napjainkban is a múzeumban őrzött madárpreparátumot Chernel István 1908-ban vásárolta meg a gyűjtőtől a Természettudományi Tár gyűjteménye számára.

Dankovics Róbert
herpetológus muzeológus
Savaria Múzeum