A hagyomány szerint IV. Béla király által alapított, a 13. század közepén már biztosan létező kolostor a legrégebbi, ma is álló domonkos rendi épületegyüttes. A rendház belső udvarán 2009-2010 folyamán végeztünk régészeti kutatásokat, melynek során egy 13-16. századi temető 89 sírját tártuk fel. Az udvaron és a 15. századi északi kerengő alatt feltárt férfi-, női és gyermeksírok jelenléte egyértelművé tette, hogy a Szent Kereszt-templom mellett egy világi jellegű temető működött.  A sírokban előkerült tárgyak és viseleti elemek (érmék, csatok, párizsi kapcsok, gyűrűk, kontytű, lemezes és gyöngyös párták) alapján a temető használata a kolostor alapítása és a szerzetesek 1557-es elköltözése közé datálható. Miután a domonkos testvérek a török veszély miatt Győrbe és Nagyszombatra költöztek, az épület magánkézre került és megerődítve katonai célokat szolgált. 1684-ben Széchényi György érsek a kolostort visszajuttatta a rendnek, amelyben 1950-ig tevékenykedtek a domonkos szerzetesek. Emléküket ma a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény őrzi.

Az 54. számú temetkezés Ny-K-i irányú sírgödrébe koporsóban elhelyezett 25-35 éves férfi koponyáján a homlokcsont középvonalában fokostól (kisebb fejszétől) származó gyógyult sérülés látható. Az ütés erősségét mutatja, hogy a sebzés mindkét irányban repedésszerűen jelentősen meghosszabbodott.

Az ásatás munkatársa volt dr. Kiss Gábor régész és dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész. Az embertani anyag feldolgozását dr. habil. Tóth Gábor antropológus végezte. 

Fotó: Tárczy Tamás

dr. Pap Ildikó Katalin
régész, Savaria Múzeum

dr. habil. Tóth Gábor
antropológus