A májusfáról a Magyar Néprajzi Lexikon többek között ezt írja:
„a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke (→ zöld ág). A májusi-pünkösdi ünnepkör történelmi kapcsolatai következtében egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus-praktikus elképzeléseket és a naptári év egyházi, vallási mozzanatait. A kereszténység előtti tavasz-szimbólum középkori vallásos magyarázatai pl. Fülöp apostol szerencsés megmenekülését, majd a keresztfán szenvedett vértanúságát, mások Jakab apostol vértanúságát említik a májusfa-állítás szokásának magyarázataként.”

A májusfa Vas megye nyugati, fenyvesekkel is borított területén fenyő, másutt inkább nyírfa, amit a csúcsáig legallyaznak és vagy lekérgeznek vagy nem; a koronáját, a meghagyott zöld csúcsát pedig színes szalagokkal, alkohollal töltött üveggel, néhol felirattal díszítenek. A fenyőt mindig lekérgezték.
Április 30-án késődélután, este állítják fel, majd pünkösdkor vagy május végén kidöntik. Ez utóbbi sok helyen nyilvános táncos mulatsággal, májusfakitáncolással történik.

A képeken a hagyományos, fenyőből készített májusfa állítását mutatjuk be. Ilyent már Magyarország szerte ritkán csinálnak, mert a régi segédeszközök helyett kötelekkel, létrákkal, néhol pedig egyenesen emelőgéppel, daruval segítenek maguknak az állítók.

Nardán 20 éve így állították fel a legények és a legénykék a jócskán több mint 20 méter hosszúságú májusfát.
A 20. század utolsó évtizedeiben már ritkán volt szokásban, hogy a lányos házaknál állítsanak fát. Viszont a régi hagyomány szerint a kocsmárosnak állítottak a kocsma elé. Itt is ez történt. Mivel csak a kocsma elé, meg a sportkörösök által a falu közönségének a sportpályánál állították májusfát, igyekeztek minél nagyobb, minél sudarabb, minél hosszabb fát állítani.

A hagyományos felállításnál úgynevezett „ollókat” (horvátul: škare) használnak: két keményfarudat lánccal kötnek lazán össze, és ezekkel támasztják alá ollószerűen a fát a felállításkor. (Az osztrák, bajor hagyományos állításnál ma is így dolgoznak: ott „fecskéknek“, „Schwalben“ nevezik az alkalmi segédeszközt.) A koronától haladva egyre közelebb jönnek a tövéhez.

A hagyományos májusfa tövét a földből kiásott gödörbe csúsztatják. A gödör májusfával szemközti oldalára deszkát állítanak, nehogy a májusfa – a dúlyánál fogva – belefúrja magát a gödör oldalába. A deszkán a tövet ütögetve apránként csúszik lefelé a májusfa töve. A gödröt kb. 150 centi mélyre ássák meg, úgy, hogy a szélességéből lefelé haladva lépcsőzetesen mindig elvesznek: a gödör alja már a májusfa szélességével szinte azonos átmérőjű lyuk. Így a becsúszó vége már merevebben áll benne. Amikor már kb. a 45 fokos szögöb túlra, magasabbra emelték a fát, attól kezdve folyamatos a gödör, pontosabban a májusfa tövének a betemetése.
A májusfát a kocsmáros megvásárolta a fiataloktól, akik ezzel a summával többnyire közös mulatságot tartottak. A májusfákból épült meg, vagy újult meg a kocsmaudvaron a búcsús sátor – mai nevén a „rendezvénysátor“.

Horváth Sándor
néprajzkutató
Savaria Múzeum