A Savaria Múzeum ’Aranykor – Parkok és természetvédelem a dualizmus korában’ című időszaki kiállítását a szombathelyi kertekben és parkokban nevelt ritka dísznövények szárított-préselt példányai vezetik be. Ezek a XX. század első harmadából, dr. Gáyer Gyula (1883 Celldömölk – 1932 Szombathely) törvényszéki bíró, botanikus, a Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Tárának egykori vezetője Herbarium Hortense / Kerti növények gyűjteményéből valók. Hozzájuk kapcsolható a gyűjtemény 392. lapján látható növény, amelynek különböző magyar nevei vannak, mint bókoló bokorhere, bókoló lednekfürt, kései bokorhere, kései lednekfürt (Lespedeza formosa Koehne ’Fasciata’; ma érvényes tudományos nevén: Lespedeza thunbergii (DC.) Nakai.

A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó Lespedeza nemzetség 40 faja Kelet-Ázsia és Észak-Amerika meleg-mérsékelt éghajlatú területein őshonos. Évelők, cserjék, vagy kis fák. A fenti fajt Japánban évszázadok óta ültetik dísznövényként, míg a szintén távol-keleti kétszínű vagy nyári lednekfürt (Lespedeza bicolor) olykor európai kertekben is felbukkan. Nem tudunk róla, hogy jelenleg volna belőlük városunkban. 1923-ban volt, hiszen Gáyer a példányt a Hübner-család szombathelyi kertjében (Sabariae, cult in horto Hübner) gyűjtötte. E ház – anyja szülői háza – a mai Berzsenyi Könyvtár előterében állt, a kert pedig valahol a könyvtár helyén. Múzeumi utódjaként a kerti növények gyűjtésében is nyomdokain járva e sorok írója úgy két évtizede a vácrátóti botanikus kertből származó magból kétméteres, télálló fácskát nevelt herényi kertjében, amelyet – más egzotikumok, pl. kínaidatolya (Ziziphus jujuba) társaságában – épp e tavaszon ajándékozott a Kámoni Arborétumnak.

Balogh Lajos
botanikus muzeológus
Savaria Múzeum