Savaria Isis-szentélyének léte és a benne folyó kultuszélet a Kr.u. IV. század közepéig biztosan igazolható. Az épületegyüttest akkor felhagyták, majd a régészeti feltárások során tett megfigyelések alapján már ekkor megindult az épület módszeres lebontása. Helyenként az alapozások aljáig kitermelték a falak kőanyagát, a felszínen lévő maradványokat pedig elplanírozták. A lebontott szentély helyén kisebb sírcsoportokból álló temető létesült. A sírok egyike a Kr. u. 370-es évekre keltezhető.

Ebben az időszakban nemcsak a szentély, de Savaria déli külvárosa is jelentősen átalakult. Az Iseum szomszédságában álló épületeket is részben elbontották, és megfigyelhető volt a város déli temetőjének a városfal irányába húzódása. Az Iseum környékének átalakulása részeként újabb kisebb épületeket is emeltek. Az egyik ilyen építmény az Isis-szentély előcsarnokának északi falánál állt, és szinte teljes mértékben bontott anyagból készült. Szétvert mészkőoltárok mellett bontott tetőcserép adta a keskeny falak alapanyagát.

Az épület törmelékes maradványai közül 2008 őszén egy ritka késő római viseleti tárgy került elő: egy ókeresztény gyűrű.

                                     Ókeresztény gyűrű. Fotó: Vizi Péter

A bronzból öntött tárgy két részből áll: az alsó része egy vésett bordákkal díszített ovális átmetszetű pánt. A felső része egy felfelé kissé szűkülő, pecsétlőszerűen kialakított korong, melyen a görög X (khi)  és P (rhó) betűkből álló, ékvéséssel készült Krisztus monogram látható. A gyűrű belső átmérője 16-20 mm, emiatt valószínűleg egy hölgy viselhette. 

A gyűrűn látható, Nagy Konstantin uralkodása idején meghonosodott Krisztus-monogram eleinte inkább a császárhoz való hűséget, mint a viselője keresztény voltát jelezte., és csak a Kr. u. IV. század utolsó harmadára vált kizárólagos keresztény jelképpé.

Az egyértelműen keresztény gyűrű egyedülálló lelet Savaria késő római viseleti tárgyai között. Számos Krisztus-monogrammal díszített tárgyat ismerünk ugyan a város területéről, pl. ókeresztény sírköveket, bronz lámpafüggesztőt, illetve egy sisak- vagy ruhadíszként viselt bronzlemezt, de összességében elmondható, hogy a római városban mindeddig alig kerültek elő a korai kereszténységhez köthető kisleletek. Ez annak ellenére így van, hogy a korabeli források, Quirinus sisciai püspök szenvedéstörténete, illetve Sulpicius Severus Szent Márton-életrajza népes keresztény közösség meglétére utal Savariában.

A személyes viseleti tárgyként hordott ékszer feltehetően egykori tulajdonosa mellé temetve,  sírmellékletként kerülhetett a földbe.

Ugyancsak az Iseum területéről, szintén a szentély lebontása utáni időszakból származik az a négy késő római ólompecsét, plomba is, amelyek közül kettőn szintén Krisztus-monogram látható.

                                      Krisztogramos ólomplomba az Iseumból. Fotó: Vizi Péter

                                     Krisztogramos ólomplomba az Iseumból 

Ezek a leletek azonban nem viseleti vagy liturgikus tárgyak, hanem valószínűleg a korszak kereskedelméhez kapcsolódnak, mint a küldeményeket, zsákokat, ládákat lezáró hivatalos zárópecsétek. A bemutatott tárgyak az Iseum állandó kiállításában láthatók.

Hódi Attila
Iseum Savariense

Felhasznált irodalom:

Tóth Endre: Keresztények a római Pannóniában In: Tóth Endre/Vida Tivadar/Takács Imre: Szent Márton és Pannónia kereszténység a római világ határán, Pannonhalma, 2016.

Sosztarits Ottó: A szentély utóéletének tárgyi emlékei In: Sosztarits Ottó –Balázs Péter –Csapláros Andrea szerk.: A savariai Isis szentély, Isis savariai otthona – kiállítási katalógus Sistrum serie A No.I. Szombathely 2003