A Gothard fivérek egyiptomi gyűjteményének különleges darabja egy alig 20 cm hosszú krokodilmúmia. Mérete arról árulkodik, hogy a krokodilt még bébi korában balzsamozták be. A krokodil fején még ma is látható a mumifikáláshoz használt vászon maradványa, a test többi részéről már lefejtették.

Bébikrokodil múmiája az Iseum Savariense kiállításában

Az egyiptomi vallásosságban fontos szerepet kaptak a szent állatok, melyeket nem csak életükben, de haláluk után is hódolat övezett. A templomkörzetben élő állatok egy részét az isten megtestesüléseként tisztelték és istenhez méltó temetésben részesítették. A Ptolemaios-korban azonban egyre nagyobb számban készültek különböző fajokhoz tartozó állatmúmiák. A korábbi gyakorlatot – egy szent állat kiválasztása és mumifikálása – felváltja az állatkultusz groteszk eltorzulása és egy-egy állatfaj valamennyi egyede szentté vált. A gyűjteményben található kis krokodilmúmia is erre az időszakra keltezhető. A zarándokok igen kedvelt áldozata volt az istenek számára múmiát ajándékozni, ezért az állatok egy részét kifejezetten mumifikálás céljára tenyésztették. A balzsamozás módja függött a felajánló gazdagságától. Olykor csak az állat egy részét mumifikálták és a múmiát kitöltötték növényi eredetű anyagokkal, de olyanra is van példa, hogy egy múmiába több krokodilt is „csomagoltak”. Ma már sokat segít a kutatásban a fejlett röntgen- és CT-vizsgálat, melynek segítségével képet nyerhetünk a múmiák belsőjéről a pólya felbontása nélkül, megőrizve a múmia eredeti állapotát. A mumifikált állatok számára külön állattemetők létesültek Egyiptom szerte, mindegyik egy-egy isten vagy istennő szent állatainak végső nyughelye. Így a Thot istenhez köthető állatok, az íbiszek és a páviánok a Hermaionba, Anubis isten szent állatai, a kutyák, sakálok, rókák az Anubieonba, Bastet istennő szent macskái és egyéb macskafélék a Bubasteionba, Sobek isten szent krokodilusainak mumifikált példányai pedig a Sucheionba kerültek örök nyugalomra. A legnagyobb és leghíresebb az Apis-bika kultuszához kapcsolódó szakkarai Serapeion (Serapeum), ahol a szarvasmarhák különböző nemű és korú példányainak múmiáit helyezték el földalatti katakombákba.

Krokodilmúmia a Szépművészeti Múzeum kiállításában, hossza: 210 cm

A krokodilmúmiák a Nílus félelmetes istenének, Sobeknek szánt áldozatok voltak. Az egyiptomi istenekre jellemzően, Sobek is összetett tulajdonságokkal bírt. A mítosz egyes változataiban Sobek a világ teremtője, aki felmerült a „Sötét Vízből” és rendet teremtett a világegyetemben és termékennyé tette a szárazföldet. Más változataiban a „Vizek ura”-ként Nun ősvizeiből emelkedett ki, hogy megteremtse a világot és könnyeiből született a Nílus. Vadsága miatt a hadsereg védelmezőjének tartották. A krokodil ereje és gyorsasága a fáraó hatalmának szimbóluma volt, és úgy hitték, hogy a krokodilisten megvédi a fáraót a sötét mágiáktól. Sobek tiszteletének központja Faiyum és a közeli, Arsinoe, melyet a görögök Crocodilopolisnak neveztek el a krokodilkultusz nagy népszerűsége miatt. 

Horváth Bianka
régész
Iseum Savariense