A Smidt Múzeumban található egy ritka, 1926-ban mindössze 250 példányszámban kinyomtatott kötet, melyet szókimondó, erotikus tartalma miatt már megjelenésekor betiltottak. A kötet első lapján a következők olvashatók: „E könyv, melyből kettőszázötven számozott, a költő kezevonásával ellátott példány jelent meg, kereskedelmi forgalomba nem került, a legszűkebb baráti kör számára készült és minden egyes példánya névre szól.”

            A szerencsés kevesek közé tartozott dr. Smidt Lajos is, aki a Savarius álnév mögé bújó szerzőtől kapott egy dedikált példányt „emlékül és barátsága jeléül”. Tulajdonlása ugyanakkor nem volt teljesen legális, mivel a szombathelyi törvényszék 1927-ben elrendelte az összes példány lefoglalását. Az egyszerű, fekete műbőrkötésbe bújt, de díszes nyomású kötet az előhang mellett összesen tizennyolc erotikus verset, valamint ezekhez illeszkedő hat darab illusztrációt tartalmaz. De kit rejthetett a Savarius írói álnév? A kérdés annál is izgalmasabb, mivel noha az egyértelműen Szombathelyre utal, az irodalomtörténet egészen az 1960-as évekig Babits Mihálynak tulajdonította a kötetet. Mivel a kolofónban a kiadás helyeként Párizs van megadva, úgy gondolták, hogy francia versek magyar fordításáról van szó. A feltételezés abból indult ki, hogy néhány évvel korábban, 1921-ben jelent meg Babitsnak az Erato című antológiája, melyben az erotikus költészet remekeiből válogatott és melyet szintén betiltottak. A Bécsben kiadott kötet szintén alacsony, mindössze ötszáz számozott példányban jelent meg, melynek terjesztése előzetes jelentkezés mentén történt és kereskedelmi forgalomba szintén nem kerülhetett.

            Savarius kötete azonban alapjaiban tér el az Eratotól. A szerző ugyanis eredeti, saját verseit publikálta és nem fordításokat. A szerző sem Babits volt, hanem egy fiatalon elhunyt szombathelyi ügyvéd, bizonyos Hoffmann Imre. Erre, a helyben többek által jól ismert tényre 1966-ban hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzetben Brandl József és Hoffmann még elő egykori jóbarátja dr. Horváth Ferenc. Emellett a kiadás helyeként is megtévesztésből volt Párizs feltüntetve, azt ugyanis nagy valószínűség szerint Sopronban nyomták. Erre utal egyrészt, hogy az illusztrációkon Ágoston Ernő (1889–1957) soproni festőművész kézjele olvasható, másrészt Hoffmann későbbi adóssága a soproni Rábaközi Nyomda es Lapkiadó Vállalattal szemben.

De ki is volt Hoffmann Imre? Édesapja Hoffmann Ignác csemegekereskedő volt, aki éveken keresztült tagja volt a Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete igazgatóválasztmányának is. Imre fia 1905-ben született. Érettségi után a Miskolci Jogakadémián tanult tovább, melyet követően a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma ELTE) doktorált 1926-ban. Gyakorlatát Budapesten kezdte, de ügyvédi oklevelét 1930-ban már Szombathelyen szerezte. A közéletbe bekapcsolódva szociáldemokrataként lett városi képviselő, a Nyugatmagyarország című lapnál pedig rendszeresen publikált – Savarius név alatt. Néhány verse a lapban meg is jelent, de legtöbb írása kéziratban maradt. Egy hatvan, kiadatlan verset tartalmazó gyűjteményt húga, Hoffmann Mária később a Berzsenyi Dániel könyvtárának ajándékozott.

            Savarius tehát a szombathelyi Hoffmann Imre ügyvéd volt. Irodalmi ambíciói ellenére a helyi író-költő társaság nem fogadta teljesen be. Bárdosi Németh János így emlékezett rá: „Hoffmann Imre a társaságnak nem volt tagja, de baráti körünkhöz tartozott: egy »pornográf« verseskötetével vált ismertté írói körökben.” A Bujaság himnuszai miatt nem vette fel tagtársai közé a Faludi Ferenc Irodalmi Kör sem, így inkább a Kispityer vendéglőben találkozó, a körrel elégedetlen fiatal írók, költők és újságírók összejöveteleinek rendszeresen látogatója volt.

            Hoffmann Imre tragikusan fiatalon, alig 28 évesen hunyt el 1933-ban. Kötete azonban igazi kuriózumként maradt fenn a szombathelyi irodalomtörténetben.

Tangl Balázs
történész
Smidt Múzeum 

Forrás:

Rózsa Béla: Savarius – nem Babits. In: Életünk 1976/5–6. sz. 479–482. pp.

Dr. Németh Ferenc – Brandl József: Ki írta Babits Mihálynak tulajdonított erotikus verseket. In: Magyar Nemzet, 1964. június 28. 14. p.