Ezüsttel keretelt tálca pácolt diófa betétlappal, bécsi fémjellel, MG mesterjeggyel, bárói koronás monogram vésettel ellátva, amely az 1897. május 13-ai szombathelyi jótékonysági estély emlékére készült. 

1897 májusában az Emberbaráti Egylet kórházkápolnája felépítése javára Szegedy Györgyné báró Gerliczy Irma – a kultúra és jótékonyság összefonásával – egy bámulatos műkedvelői előadássorozatot rendezett a szombathelyi állandó színházban, amely „Tündéri esték” címmel írta be magát a város kultúrtörténetébe. Szegedyné Gerlits Sándorral, Mátray Kálmán társulati taggal és Angyalffy Erzsébet festőművésznővel a következő programot ajánlotta a vendégek figyelmébe: Narcisse Fournier és Henri-Horace Meyer: Chassé-croisé, vígjáték egy felvonásban. Gróf Fredro Sándor: Az egyetlen leány, vígjáték egy felvonásban. Ezt követően beállított élőképek, azaz díszlettel ellátott és jelmezben bemutatott statikus tablók következtek a színpadon, amelyeket zenei aláfestés tett még élvezetesebbé. A képek négy jelenetet mutattak be. Elsőként Gizella királynét és udvartartását vitték színre, azt a legendás eseményt megörökítve, amint körülötte álló udvarhölgyei koronázási palástját hímezték. Gizella királynét gróf Erdődy Gyuláné személyesítette meg, mellette pedig a dajka szerepében maga a rendező, Szegedy Györgyné foglalt helyet pompás jelmezében.

Élőkép: Gizella királyné és udvartartása, 1897 (Savaria Múzeum Történettudományi Osztály)

A második élőkép Hans Makart bécsi művész Velence hódol Caterina Cornarónak című festménye (1872–1873) alapján, ugyanezen címmel készült, s azt a – 15. században játszódó – pillanatot jelenítette meg, amelyben a velencei előkelőségek szívélyes tiszteletüket tették a ciprusi királynő előtt. A baldachin alatt ülő Cornaro Katalint Szegedy Györgyné középső leánya, Szegedy Irma alakította.

Élőkép: Velence hódol Caterina Cornarónak, 1897 (Savaria Múzeum Történettudományi Osztály)

A harmadik élőkép Knopp Imre híres Szent Cecília festménye után készült, amelyen a szűz vértanú, a zene védőszentje orgonán játszik, s játékát a szárnyas angyalok kara kíséri. Az angyalok seregében báró Gerliczy Irma legidősebb leánya, Georgina is feltűnt.

Élőkép: Szent Cecília, 1897 (Savaria Múzeum Történettudományi Osztály)

A negyedik, záró élőkép egy Szombathely római történelmi múltjában gyökerező, speciális Angyalffy Erzsébet beállítás, amelynek címe: Savaria hölgyei áldoznak Minervának. A pajzzsal és lándzsával ábrázolt harcias szűz istennőt, az antik városok védőjét, akit papnői és papjai vesznek körül, s aki fogadja a római leányok áldozatát, szintén Szegedy Georgina alakította.

Élőkép: Savaria hölgyei áldoznak Minervának, 1897 (Savaria Múzeum Történettudományi Osztály)

Az előadás, amelyet közkívánatra négyszer is meg kellett ismételni, páratlan erkölcsi és anyagi sikert – hozzávetőlegesen 8000 koronát – aratott. Az Emberbaráti Egylet vezetősége ezért az est másnapján, a Sabaria dísztermében ünnepélyesen köszönetet mondott a rendezvény főszervezőjének. Az ezüsttálcán a jótékonysági estély főszereplőinek neve olvasható a helyszín és a dátum megjelölését követően: Szombathely, 1897. május 13. Radó Margit, Reiszig Antónia, Ritter Júlia, báró Seebach Matild, Amélie, Károly, gróf Széchenyi Jenő, Szegedy Györgyné, Gina, Irma, gróf Bissingen Nándorné, Borsics Béláné, gróf Czebrian Istvánné, gróf Erdődy Gyuláné, dr. Giay Károly, Guary Ella, Malvina, báró Podmaniczky Emma, báró Puteani Ilona.

Kelbert Krisztina
történész, osztályvezető
Savaria Múzeum