Anna Margit Fej című festménye 1981-ben műtárgyvásárlás útján került a Derkovits Gyula – Dési Huber István Emlékmúzeum gyűjteményébe, 1985-ben vette át az akkor megnyíló Szombathelyi Képtár Képzőművészeti Gyűjteménye, így törzsanyagnak tekinthető.

Zöld háttér előtt kerek fejet ábrázol két eltérő nézetű, kubisztikusan formált arc vonásaival. A fej felületét az arcformákat nem követő harsány színfoltok töltik ki: fehér, narancssárga, kárminvörös, zöld, szürke. Az egyszerű kompozícióban jól kivehetők a vastag ecsetvonások.

Az 1913-ban született zsidó származású Anna Margit eredeti vezetékneve Sichermann. A Képzőművészeti Főiskolán 1936-ben fejezte be tanulmányait, mestere Vaszary János volt. Első gyűjteményes kiállítását ugyanebben az évben az Ernst Múzeumban rendezte meg férjével, Ámos Imre festőművésszel együtt. Ebből az alkalomból változtatta meg a nevét, eredetileg csak a keresztnevét akarta Annára változtatni, de nagynénje kérte, hogy maradjon Margit, így lett az Annából vezetéknév, és a művészeti közélet már Anna Margitként ismerte meg.

Tragikus körülmények között özvegyült meg. A második világháborúban férjét többször is behívták munkaszolgálatra, Ámos Imre egy szászországi lágerben halt meg feltételezhetően 1944-ben. Ennek hatására formálódott a művészetében az ember bábuvá, amit a sors ide-oda lökköd, kifejezésmódja expresszívvé, szürrealistává vált. 1945-48-ban az Európai Iskola tagjaként mutatta be alkotásait, 1949-től tiltólistára került, majd a 60-as években átemelték a tűrt kategóriába. (Akkoriban a „Három T” irányzat működött a kommunista kultúrpolitikában: T=Tiltott, T=Tűrt, T=Támogatott.) Ezekben az években festői mondanivalója tragikus, naiv lett, nem idegen tőle a szimbolizmus, az absztrakt és a groteszk sem.

1984-ben nyílt meg Szentendrén az Ámos Imre-Anna Margit Emlékmúzeum, amelynek kertjében 1991-ben helyezték örök nyugalomra Anna Margit földi maradványait, kívánságának megfelelően.

Heckmann-Kiss Ágnes
gyűjteménykezelő, művészettörténész
Szombathelyi Képtár