Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb presztízsű fegyverneme a huszárság volt. Nem véletlen, hogy a katonai szolgálatba álló magyar arisztokraták és köznemesek elsősorban ebbe a fegyvernembe törekedtek. A huszárok között is kiemelkedett a több évszázados múltra visszatekintő cs. és kir. 9. Nádasdy huszárezred, melyet 1688-ban állított fel Czobor Ádám tábornok. Nevét 1888-ban gróf Nádasdy Ferenc tábornok (1756–1783) után kapta, aki 1741 és 1783 között volt az alakulat tulajdonosa. Az ezred a dualizmus idején Sopronban állomásozott és legénységét is innen kapta, mindössze közvetlenül a háború előtt helyezték át Boszniába.

A cs. és kir. 9. huszárezredben szolgált Cziráky József dénesfai birtokos is, akinek főhadnagyi egyenruhája ma a Smidt Múzeum állandó kiállításában látható. A Nádasdy-huszárezred egyenruhája a háború előtt a vörös nadrág mellett ezüstgombú sötétkék atillából és fehér csákóból állt, rajta a kétfejű sast ábrázoló csákócímerrel és az alakulat sorszámával. A díszes csákó azonban nincsen meg, helyette Cziráky világháborúban használt, egyszerű fehér komódcsákója látható a gyűjteményben. Emellett az egyenruhához tartozik még egy aranyszínű vállöv is.

Cziráky 1883-ban született Cziráky Béla nyugalmazott külügyminisztériumi osztályfőnök és Esterházy Mária grófnő legidősebb gyermekeként. Bécsben és Budapesten jogot hallgatott, majd egy európai tanulmányút után itt avatták jogi doktorrá 1905-ben. Egyéves önkéntesi idejét 1904-ben a Nádasdy-huszároknál töltötte, melynek aztán tartalékos tisztje lett. 1907-től Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának, 1911-től pedig a főrendiháznak volt a tagja. A világháború kitörésekor bevonult alakulatához és a szerb, az orosz és a román fronton is harcolt. Cziráky háborús tevékenységéért Sebesültek Érmével és a Bronz Katonai Érdeméremmel (Signum Laudis) tüntették ki. A szerb fronton szerzett sebesülése ellenére egészen 1917-ig a hadsereg kötelékében maradt, amikor Sopron város és Sopron vármegye főispánjának nevezte ki az uralkodó.

A Monarchia felbomlását követően, 1920-ban Vas vármegye főispánja és Nyugat-Magyarország kormánybiztosa volt, de már 1921-ben fel is mentették tisztségéből, mivel elkötelezett legitimistaként részt vett IV. Károly király második visszatérési kísérletében. Az uralkodó 1921. október 20-án repülőgépével Cziráky dénesfai birtokán szállt le. 1922-ben Szombathely város képviselője lett, de mandátumának lejártát követően visszavonult a politikától. Legitimistaként IV. Károly, majd Habsburg Ottó híve maradt, aki 1933-ban az Aranygyapjas rendet adományozta neki. 1951 után a kommunista diktatúra feleségével, Andrássy Ilonával rövid ideig börtönbe zárta, végül 1961-ben Dénesfán hunyt el.

Tangl Balázs
történész-muzeológus
Smidt Múzeum