130 évvel ezelőtt január 6-ára hirdették meg azt a koncertet, melynek plakátját a Savaria Múzeum Történettudományi Osztályának gyűjteménye őrzi. A plakát nemcsak a koncertről ad hírt, de bizonyítéka annak, milyen komoly akarat, kultúráért, hagyományért való összefogás jellemezte a város polgárságát. A századfordulós Szombathely a „nagy emberei” iránti tisztelet kifejezésére szobrokat állított, mégpedig a város legszebb közterein. Így került szinte egy évtized alatt Kiss György szobrászművész Berzsenyi Dániel-szobra a régi városháza elé (1896), Tóth István szobrászművész Horváth Boldizsár-szobra a Deák ligetbe (1907) és Szily János püspök szobra (1909) a székesegyházzal szemközti térre.

Már Berzsenyi Dániel (1776–1836) születésének 100. évfordulóján elhatározta a vármegye, hogy emléket állítanak a nagy költőnek, hazafinak, de csak tizenöt év múlva, 1891-ben jött el a gyűjtés, a megvalósítás ideje. A megye létrehozta a szoborbizottságot, melynek elnöke dr. Károlyi Antal alispán, a jegyzője dr. Rupp Kornél lett. Egyhangúlag döntöttek arról, hogy Vas vármegye jeles szülöttjének, Berzsenyi Dánielnek szobrot emelnek, és azt a városháza előtti Széchenyi téren levő ligetben állítják majd fel.  A szoborbizottságnak kellett megteremtenie a pénzügyi alapot, és megkeresni, felkérni a szobrászt. A választás Kiss György szobrászművészre esett, aki a szobor árát 8000 forintban határozta meg, amely a tiszteletdíjat és az anyagköltséget tartalmazta. A bizottság az anyagi fedezetet közadakozásból akarta megteremteni, lelkes hangú felszólításban buzdítottak az adományozásra. „Az a hideg ércz vagy kő, —- igy szól a felhívás, — melyben Berzsenyit magunk között felállítjuk, a saját lelkesedésünknek s hálánknak lesz örökké tartó emlékeztetője. Bizalommal fordul a Berzsenyi-szobor-bizottság Vas-vármegye lelkes közönségéhez s kéri szives hozzájárulását a szobor felállításához szükséges költségek fedezésére”. A felhívás nagy nyilvánosságot kapott, a megyei sajtó folyamatosan megírta az adományozók nevét és az adomány összegét is. Az adakozás összege néhány magasabb összegű kivételtől eltekintve 1-2 forint körül mozgott. Az első hetek lelkesedésének fenntartása miatt 1892. január 6-ára koncertet hirdettek a szobor költségeinek fedezésére. A koncerten, melyet a vármegyei székház nagytermében rendeztek meg, Berzsenyi-verset, dalokat, hegedűre és zongorára írt darabokat hallhatott a közönség. A belépő ára 40 krajcártól 1 Forint 50 krajcárig terjedt, melyet a közönség tagjai közül többen is felülfizettek. A megrendezett hangverseny összes bevétele 227 forint 90 krajcár lett, ebből a felmerült jövedelem 18 forint 10 krajcár kiadást levonva a tiszta jövedelem 209 forint 80 krajcár lett.

A következő év során csökkent a lelkesedés, egy esztendő múltán, az 1893 őszén tartott bizottsági ülésen is csak 2446 forint 10 krajcárról adtak számot. A szoborbizottság érzékelte a túl lassú gyarapodást, ezért támogatták egy új egyesület, a Berzsenyi-kör működését.  „E czélok eléréséhez eszközül szolgáljanak 1, irodalmi, művészeti előadások, felolvasások, gyűlések és ünnepélyek tartása, 2, társas mulatságok rendezése, kirándulások a vidékre, 3, évkönyv vagy más művek kiadásának eszközlése, 4, esetleg jutalmazandó pályakérdések kitűzése.”

Az elhatározástól csaknem 6 év telt el a megvalósulásig, amíg a nagy költő szobra avatásra került. 1896. december 8-án Berzsenyi szobrát komoly és fennkölt ünnepélyességgel leplezték le, az ünnepségen nemcsak a város közönsége vett részt, hanem a szomszédos megyék küldöttjei is. A Kisfaludy Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia és az Egyetem is képviseltette magát. A szobor három és fél méter, kőtalapzata 3,76 m magas. A talapzat két oldalán a költő ódáiból olvashatók idézetek: "Csak sast nemzenek a sasok", másik oldalon "Állsz még, állsz szeretett hazám".

 „Ez ércszobor hirdesse nagy költőnk emlékét s buzdítsa lángoló honszeretetre a késő századok gyermekeit. (Itt lehull a lepel.) Te pedig, nemzetünk lantosa, vármegyénk dicső szülöttje, ragyogj előttünk tündöklő szellemeddel, s mig magyar lesz e földön, nagy neved a nemzet hü fiainak szivében örökre élni fog!
Amikor az alispán szavainál lehullott a szoborról a fehér lepel, a közönség lelkes éljenzése üdvözölte Kiss György kitűnő müvét, amelyet Éhen Gyula, Szombathely polgármestere beszéd kíséretében vett át a város kegyeletes gondozásába.”

Mészáros Irén
muzeológus
Savaria Múzeum

Felhasznált irodalom

A Berzsenyi szobor. Vasvármegye, 1891. okt. 18.
A Berzsenyi szoborra adakoztak. Vasmegyei Lapok, 1892. jan. 17.
A Berzsenyi szobor javára. Rábavidék, 1892. február 2.
Végre mégis! Rábavidék, 1892. november 13.
Kiss György Szombathelyen. Vasvármegye, 1893. nov. 19.
Pesti Napló, 1896. december 09.
Gál József: Egy múlt század végi polgári kezdeményezés – százéves a szombathelyi Berzsenyi-szobor. Vasi Szemle, 1997 / 1., 39-48. o.