A „Reneszánsz nő” egy csodálatos, nagyméretű, Schrammel Imre által tervezett, herendi porcelánszobor, a „karneváli figurák” korszakból. 2ooo-ben készült, festője Fischer Elemérné. Herend karneváli figuratípusának kitalálója, megálmodója és kivitelezője Schrammel Imre, aki az 1996-2006 közötti korszakban a Herendi Porcelánmanufaktúra művészeti tanácsadójaként működött. 1990 után a manufaktúra dolgozói (mintegy 1600 fő)  megvásárolták a gyár részvényeit, megelőzve annak külföldi kézre kerülését és a nemzeti tradíció vesztét. A tudásvagyon azonban önmagában nem volt elég a világpiaci jelenléthez, és a reklám is megfizethetetlen volt ebben a viszonylatban. A probléma megoldásául Schrammel Imre - mint az igazgatói tanács tagja és művészeti tanácsadó - termék- és gyártmányfejlesztési ötlettel állt elő. Egy piacképes, tradicionális, minőségi termék létrehozását szorgalmazva kitalálta a herendi karneváli figura típusát, amely felismerhetően Herend jegyeit hordozza, ugyanakkor eladható újdonság és egyben reklámja is a többi hagyományos terméknek. Ő maga így nyilatkozott erről: „Mindenki számára érdekes figuratípus, amit a világ bármely pontján el lehet helyezni”. Új és egyedülálló az ötlet, mert előtte nincs jelen a karneváli téma a porcelánművészetben. Schrammel figurái Johann Kaendler, 1750 körüli, barokk commedia dell'arte figuráival rokoníthatók ugyan, ám témájukat, típusukat tekintve azokkal nem azonosíthatók.  Az első darabok hódítanak a legnagyobb szakmai mustrán: sikert aratnak és érdeklődést keltenek a Frankfurti Porcelán Vásáron: hungarikum születik.

A reneszánsz női alak reneszánsz kort idéző viselete, vagy inkább jelmeze a kézi festés bravúrja, az alak- és drapériamintázás remeke. Az áttört textúra, az aranyozás és a kobaltkék kézi festés a herendi manufaktúra tradicionális jegyei, amelyek meisseni hatást tükröznek. A művész sajátja viszont a karneváli téma maga és a plaszticitás, amely főként a ruházaton, a viseletben jelentkezik. Ruházata visszafogott, ám előkelő színvilágú. A ruha mintázata háromfajta, ismétlődő motívumot vonultat fel, illeszkedve a drapéria plaszticitásához. Az áttört jelleg csipkeszerű hatást kelt. Schrammel karneváli figurái - ahogy ez is -, a Herendtől megszokott, idealizált „baba arc” helyett maszkot viselnek, amelyek gyakran arany színűek. Tűzi aranyozással készülnek, eleganciát és titokzatos hatást kölcsönözve az alkotásnak. Ez esetben, mintegy karneváli attribútumként, kezében is maszkot tart a nőalak.

Készítéstechnika szempontjából is különleges darabbal van dolgunk, mert egyrészt az áttört porcelánok dupla falúak és technikai bravúrnak számítanak. Másrészt az ekkora méretű porcelánszobrok esetében a szokatlan nagy méret a kiégetés során statikai problémákat vet fel, ami újítást kívánt a nagyobb méretű karneváli figurák esetében a porcelánöntés technikájában is,. Ezt a művésznek kísérletezés útján sikerült megoldani, ahogy ez a darab is bizonyítja.

A szobor a tradíció és az újítás jegyeit egyszerre hordozva válik szemet gyönyörködtető kivitelű, szürreális remekművé, és a sorozat többi darabjával azonos módon unikálissá.     

Bihari-Bakodi Szilvia
szilikátrestaurátor művész
Szombathelyi Képtár