A Savaria Múzeum történettudományi gyűjteményében őrzött tarsoly anyaga piros szattyánbőr, skarlátvörös posztóval kombinálva, rajta arany és ezüstszállal hímzett díszítés. A piros tarsoly fedelének középen csücsköstalpú pajzsba helyezett Erdődy-címer látható. A tarsoly feltűnő szépsége, rendkívül igényes kidolgozása, a művészi munka, a sűrű arany-ezüst szálas paszománt a szélén, a pajzs, a sas, az oroszlánok aprólékos megformázása azt valószínűsíti, hogy a reprezentatív szerep fontosabb volt, mint a katonai. A 19. század elején és közepén a főnemesi családoknál megjelentek a pazar díszítésű tarsolyok a családnak, mint alkalmazónak a címerével, és a legbelsőbb szolgaszemélyzet, a hajdú magyaros díszruhája részét alkották. A gyűjteményben őrzött darab ezeknek a főként 19. században készült különleges díszítésű tarsolyoknak sorát gazdagítja.

Az Erdődyek a politikai elit részét alkották, püspökök, országbírók, tábornokok és horvát bánok kerültek ki közülük. A főúri família a Bakócz-családtól származik, akik papi pályára lépve emelkedtek fel. Bakócz Bálint 1459-ben kapott nemességet, a Bakócz címer arany mezőben arany félkerékből kinövő természetes szarvast ábrázol. A Bakócz birtokokat a 16. században (I.) Péter örökölte, aki elhagyva a Bakócz nevet, elsőként használta önmagában az Erdődy családnevet. Az általa örökölt birtokok közül a Vas vármegyében Vörösvár, Körmend, Monyorókerék és Vép került a családhoz.

Az Erdődy címerben a Bakócz címer képe szerepel. Ez a címer a család grófi rangra emelésével kibővült a pajzson támaszkodó három sisakkal (utalva a hármas báni tisztségre), majd az 1580-as címerbővítéssel egy újabb, osztott pajzsú változat alakult ki, mely a tarsolyt is díszíti. Eszerint a szívpajzs arany félkerékből kinövő heraldikai jobb oldal felé forduló, természetes szarvast ábrázol. A nagy pajzs négy mezője: 1. Arany mezőben koronás fekete sas látható, mely a heraldikai jobb oldal felé néz. A sas gyakran jelenik meg a madarak/állatok királyaként, ábrázolása az uralkodóház iránti hűség kifejezését tette lehetővé. 2. és 3. A kék mezőben két ezüst hullámos pólya közt két egymás mellett lebegő hatágú ezüst csillag. Az ábra nagyon hasonlít Szlavónia címerére – a kék mezőt két ezüst, hullámos pólya osztja, a két pólya közti vörös mezőben természetes színű nyest fut, a felső kék mezőben arany csillag lebeg –, célozva a család ősi birtokaira. 4. Arany mezőben faragott kövekből rakott várfal toronnyal. A vár valószínűleg a grófi címmel elnyert Monoszló várát ábrázolja. A pajzson kilencgyöngyös korona támaszkodik. A koronán – szokatlan módon – szalagtekercs látható, mintha a lelógó ezüst és kék szalagok túl sok helyet foglaltak volna el az ábrázolásban. A koronán támaszkodnak a sisak nélküli sisakdíszek: 1. Koronás egyfejű fekete sas, fejét heraldikai jobb oldalra fordítja. 2. Kinövő páncélos kar, mely markában arany kardot tart. 3. Kinövő kar, mely kék és vörös osztott zászlót tart. Jellegzetes magyar ábrázolás, a török elleni harcok, az erő és bátorság jelképei. A címerkép legfeltűnőbb részei az arany oroszlánok, a pajzstartók. Bár az Erdődy címerábrázolásokra nem jellemző a pajzstartók használata, a vitézséget jelképező oroszlánok hangsúlyozása tudatos, hiszen eredetileg egyenruha-tartozékról van szó. A két oroszlán és a pajzs a jelmondatos szalagon támaszkodik, a szalagon juste et sincere jelmondat olvasható. A Vasárnapi Újság ismertette a jelmondat eredetét is, ugyanis Erdődy György a 17. század szokása szerint „jelszavat tartott”, mely ez volt „Juste et sincere”, azaz „Igazán és őszintén”.

Mészáros Irén
muzeológus
Savaria Múzeum

Felhasznált irodalom

Csízi István: A királyi Magyarország főnemesi családjainak címerváltozatai a 16–17. században. – Doktori disszertáció. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bp. 13. p.

Pandula Attila: A tarsolyok heraldikája. Turul, 2007. 45. p.

Vasárnapi Újság.1863. május 31. 190. p.