Schrammel Imre: Pókrák, 2013

A zömök, lekerekített testű és hosszú, orsós lábú pókrákok lassan mozognak, korallszigetek környékén élnek, és főleg holt húsból táplálkoznak. Mérsékelt égövi vizeken halásszák, például a Csendes-óceán északi részén. Mérete az egészen kicsi, néhány centiméteres egyedektől a méteresnél is nagyobb példányokig terjed. Néhány éve egy hatalmasra nőtt pókrákért átszámítva 14 millió forintot fizetett valaki egy árverésen.
A pókrák feje csőr alakú, a testfelületet általában szőrszálak, tüskék, gömbölyű nyúlványok borítják, amelyeket gyakran algákkal, szivacsokkal és más szervezetekkel mattítanak.

Schrammel Imre első hasonló jellegű munkája 1980-ban Bugacon készült, ahol egy elpusztult madarat sikerült röggel együtt kiemelnie az iszapos parton. Kiszárította, majd kiégette, így kapott egy csontvázlenyomat-szerű dolgot, aminek láttán eszünkbe juthatnak az évmilliókkal ezelőtt megkövesedett élőlények, a fosszíliák.

Addig a pompeji figurák készítésénél volt valami hiányérzete, amitől az nem működött igazán. De a madárlenyomatok segítségével rájött, hogy azt nem lehet csinálni, az úgy keletkezik. Ha azt a szituációt megtalálja, amely létrehozta, az hozzásegíti a kifejezéshez.
A pompeji figurák, a madárlenyomatok és a lövéssel létrehozott formák azért fontosak számára, mert a természetet, a természeti erőket magasabbra értékeli, mint az emberi alkotást, mert az ember soha nem érzi meg azokat a nagyon finom természeti törvényeket, amiket ilyenkor be kéne tartani.

Schrammel Imre Pókrák című alkotása:
Kőcserép, 47x36x8,5 cm, 2013
Ovális alakú, sima felszínű, vastag alapba nyomott pókrák váza

Kékesi Gábor
szobrászművész
Szombathelyi Képtár