A régészeti ásatások alkalmával feltárt leletanyag-típusoknak jellemzően legnagyobb részét a kerámia- és állatcsont-töredékek alkotják. Az állattani leletanyag meghatározásával és értékelésével a régészet egy speciális ága, az archeozoológia foglalkozik.
Az archeozoológia, vagyis régészeti állattan az ember környezetében élt, tartott, illetve vadászott állatok maradványait vizsgálja. Egy-egy csonttöredék esetében meghatározásra kerül a faj, a vázrész, a testen belüli helyzet, valamint az egyed életkora. Az adatok viszonyában a töredékek mennyiségi eloszlása alapján képet alkothatunk a kutatott faunán belüli arányokról; a különböző tafonómiai hatások által a csontokon hagyott nyomok alapján megfigyeléseket tehetünk az adott egyedek elhullásának vagy leölésének okára, feldolgozásának, hasznosításának módjára. A vázrészek patológiás elváltozásai pedig mind az állatok egészségi állapotát, mind pedig élet-, illetve tartási körülményeit jellemzik. A kutatás irányvonala ugyanakkor e leletanyag esetében is emberközpontú. Az állattani maradványok vizsgálata információt nyújt az emberek és az állatok közötti kapcsolatra vonatkozóan, amellyel egyszerre enged bepillantást a hajdani közösségek életvitelébe, illetve az egykori természeti környezeti viszonyokba. 

A Vas megye nyugati felében található „Szombathely–Zanat – Kozár-Borzó-patak partja” nevű lelőhely Szombathelytől északkeleti irányba, Zanat község határában helyezkedik el.A patak keleti oldalán, a vízfolyás árteréből lankásan kiemelkedő domboldalon feltárt falusias jellegű Árpád-kori település maradványainak régészeti kutatására először 1999-ben a szombathelyi Savaria Múzeum részéről került sor, majd Skriba Péter régész (Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat) vezetésével 2008-ban újabb ásatások zajlottak a területen.
Itt került elő egy kora Árpád-korhoz sorolható régészeti jelenség leletanyagai között egy házi ló TBC okozta elváltozások miatt teljesen összecsontosodott 4 hátcsigolyája, amely vázköteg, a ventralis, hasi oldala felől hatalmas sipolynyílással is torzított.
A tuberkulózis vagy gümőkór zoonózis, vagyis az emberek és az állatok közös betegsége, amely az emberről állatra és viszont is képes átterjedni. A kór 10–12. századi jelenléte szinte általánosnak tekinthető.A gerincoszlopot érintő elváltozások leginkább a betegség előrehaladott állapotában jelentkeznek. A tárgyalt lócsigolyákon megfigyelhető tuberculoticus elváltozások kifejlődésének mértéke a kórfolyamat igen előrehaladott állapotát jelzik. Arra, hogy ezt az állat megérhesse, minden bizonnyal a tartási körülményeinek is hatással kellett lenniük.

A zanati összecsontosodott csigolyák a TBC fertőzés egy rendkívül extrém fokú megnyilvánulásának példái, így történhetett, hogy a régészeti szakkönyvek világviszonylatban is vezető kiadójának számító brit Oxbow Books 2013-ban kiadott régészeti állatpatológiai szakkönyvében e kehes ló maradványait állították példaként a betegség bemutatásához.

Nyerges Éva Ágnes
régész
Savaria Múzeum