Előzmények

1848. december 2-án a csehországi Olmützben, 18 évesen került a birodalom trónjára Ferenc József, aki 68 évig uralkodott. Legitim magyar királynak azonban ekkor még nem tekinthető, hiszen nem koronázták meg a Szent Koronával.
Magyarországnak a Függetlenségi Nyilatkozat óta nem volt királya, de a trónfosztott uralkodó helyett nem választottak újat sem. A szabadságharc leverése után a Habsburg császár csapatai tartották megszállva az országot.Ferenc József ekkor még ha akarta volna se tudta volna magát megkoronáztatni, hiszen a Szent Korona nem volt a birtokában. 1849 augusztusában, a szabadságharc végnapjaiban Szemere Bertalan Orsova mellett elásta, s majd csak 1853-ban találták meg. Ám ezt követően se koronáztatta meg magát az uralkodó, helyette önkényuralmi kormányzást folytatott. Emiatt bár többször járt Magyarországon, útjai során többnyire hűvös fogadtatás kísérte. A népszerűtlen Habsburg-család tagjai közül egyedül a gyönyörű Erzsébet császárnét övezte szimpátia. Pedig nagy szüksége lett volna az ország erőforrásaira a Habsburg birodalomnak az adott külpolitikai légkörben. Ebben a helyzetben Ausztria számára döntő fontosságú volt, hogy a magyar kérdést rendezze.

A kiegyezéshez vezető út

Jól érezték ezt a Deák körül csoportosuló magyar politikusok is, akik Ausztria szorongatott helyzetét igyekeztek arra használni, hogy Magyarország számára minél kedvezőbb kiegyezést hozzanak létre Ferenc Józseffel. Az 1860-as évek első felében az abszolutizmust felváltotta az engedmények kora.
Ferenc József 1864 elején vette fel a kapcsolatot a kiegyezéspárti Deák Ferenccel. Az 1865. április 16-án megjelent híres „húsvéti cikk” programot adott arra, miként lehetne az osztrák-magyar kiegyezés kérdésében közelíteni az álláspontokat.Hosszas tárgyalások után 1867. február 17-én az uralkodó Andrássy Gyulát miniszterelnöknek nevezte ki, és február 20-án megalakult a felelős magyar minisztérium. Az 1867 májusában elfogadott XII. törvénycikk deklarálta a perszonáluniót, ezzel megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia, egy dualista, kétközpontú állam. A politikai kiegyezés fontos eleme volt Ferenc József magyar királlyá koronázása, melyet az 1866-os országgyűlés készített elő.

Ferenc József koronázása

Székely Bertalan: I. Ferenc József királlyá koronázása Budán, 1867

1867. június 8-án került sor a nagy eseményre, ezen a napon koronázták magyar királlyá Ferenc József császárt és királynévá Erzsébet császárnét. Több szempontból is rendkívüli volt ez a ceremónia. A korábbi szokásoktól eltérően a szertartásra nem Pozsonyban, hanem Budán, a Nagyboldogasszony-, azaz Mátyás-templomban került sor. Szintén eltért a hagyományoktól, hogy a király feleségét ezúttal nem a király után néhány nappal, hanem férjével egy napon koronázták meg. Magát a ceremóniát 21 oldalas szertartáskönyv írta le.
Két nappal a szertartás előtt a koronázási jelvényeket tartalmazó szekrényt átvitték a budai királyi palotában található őrzőhelyéről a királyi lakosztályba, hogy előkészítsék, valamint megfelelően átigazítsák (Ferenc József jelenlétében). A koronát az udvari kalaposmester, Póri Ferenc parafával és szattyánbőrrel bélelte ki.A következő nap délutánján a - kifejezetten a koronázási események idejére kinevezett - két császári és királyi biztos, az országbíró, a két koronaőr, a cista vitelére kijelölt urak s a küldöttség a palotában gyülekeztek, a koronázási jelvényeket „legfelsőbb jelenlétben" a cistába helyezték (hengeres testű, kétfülű doboz), melyet a koronaőrök lezártak és az országbíró lepecsételt. A koronát menetben kísérték a Mátyás-templomig. „A menet alatt Budán és Pesten valamennyi templom harangjai zúgnak. (...) A palota kapujától a koronázási templomig katonaság áll." Itt a főbejárattól jobbra fekvő kápolnába vitték, s „A kápolna előtt éjjel két várnagy s a koronaőrség 12 legénye állnak őrt; a templom körül pedig a jelenlevő rendes katonaság 100 embere állíttatik fel őrségül."
1867. június 8-án, a koronázás napján hajnali négy órakor 21 ágyúlövés ébresztette a város lakóit. 6 órakor a két császári és királyi biztos, az országbíró és a két koronaőr a koronázási templomba sietett, ahol a koronát és a további koronázási jelvényeket a sekrestyében elhelyezték.

Eduard von Engerth: Éljen a király!

Az ünnepségek a királyi palota tróntermében kezdődtek: „Az országbárók s Ő Felségeik környezetéhez tartozó főurak, továbbá azon titkos tanácsosok, miniszterek, mágnások és rendtagok, kik a menetben lóháton vesznek részt, 7 óra előtt a királyi palotában gyűlnek össze”. Itt felkérték Erzsébetet, hogy engedje magát megkoronáztatni, aki ezt válaszolta: „Örömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, és áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos percet megérnem engedte”. 7 órakor reggel indult meg a koronázási menet a királyi palotából. Az útvonal a következő volt: Királyi palota - György-tér - Vár utca - Dísz tér - Mátyás-templom. A Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom belső terét arannyal díszített bordó bársony borította, főhajójában két pár trónt helyeztek el – az egyiken a koronázás előtt, a másikon utána foglalt helyet a királyi pár.

A templomban hangzott el először Liszt Ferenc Koronázási miséje, amit erre a jeles alkalomra rendeltek meg. Eredetileg nem őt kérték volna fel, mert az udvari szabályzat szerint csak a bécsi udvari zenekar karnagyának a műve hangozhatott volna el az eseményen. Liszt azonban már 1865. február 20-án, Rómából írt levelében kérte meg jó barátját, Augusz Antal bárót, hogy járjon közbe a megbízatás elnyerése érdekében, „hogy erre, mint katolikus, mint magyar és mint zeneszerző, méltónak bizonyuljak”. Végül Scitovszky János bíboros megbízta Lisztet a koronázási mise megírásával.
A szertartás során a király esküt tett „az igazság s béke fenntartására", majd a hercegprímás szent olajjal kente fel. Felöltötte Szent István palástját, majd átvette a hercegprímástól Szent István kivont pallosát, melyet a hercegprímás a dereka köré kötött. A nép felé fordulva tette meg a szokásos kardvágást, majd a pallost a hüvelyébe dugta, miközben a katonaság az első sortüzet adta.

A törvények szerint a koronázás csak a nádor jelenlétében érvényes, de nádor ekkor nem volt, így Deák javaslatára az ország és az uralkodó által is elfogadható személyt választottak erre a feladatra, amely kitételeknek Andrássy Gyula miniszterelnök tökéletesen megfelelt. A koronázás pillanatáról a szertartás az alábbiakat jegyzi fel: „Ő felsége (...) letérdel a legfelsőbb oltárlépcső-fokra s most teszik fel fejére az ország koronáját Andrássy gróf miniszterelnök és a hercegprímás." A pallost visszavéve, a jogart a jobb, az országalmát pedig a bal kezébe adták. Felvezették a trónra. (...) „Egy Andrássy gróf miniszterelnök által adott jelre s háromszoros „éljen" kiáltására, melyet a nép ismétel", hálaadó énekek csendültek fel, a katonaság újra sortüzet adott. Kint dörögtek az ágyúk, Buda és Pest harangjai pedig zúgtak, hogy mindenki megtudja, lezajlott a koronázás.

Folytatjuk...

Csiki István
történész
Savaria Múzeum